Évek óta foglalkoztat a slow living, vagyis az, hogy lelassuljunk a mindennapi életünkben, megéljük a pillanatokat, hogy ne rohanjunk állandóan, és legfőképp, hogy az élet ne rohanjon el mellettünk. A tavalyi év nem csak a járvány miatt volt meghatározó számomra, bár úgy érzem alaposan felforgatta az addigi világunkat, számomra nagyon is szükséges lépések megtételének az elindítója volt. 2019 végén is éreztem már, hogy kezd elszaladni velem a ló és centik választanak el a kiégéstől úgy nagyjából az élet minden területén. Aztán jött a karantén és a pánik mellett megnyugvást is éreztem, habár ezt akkor még nem tudtam szavakba önteni. Jól esett a bezárkózás még annak ellenére is, hogy nagyon nehéz…