Nektek szokott lelkiismeret-furdalásotok lenni anyaként valami miatt? Esetleg ismertek anyákat, akiknek van? Például mert kevesebb időt tudtok együtt tölteni, mint amennyire szükség lenne? Vagy erélyesebben szóltok rá a gyerekre valamiért, és szinte azonnal megbánjátok? Tovább is sorolhatnám itt az ehhez hasonló eseteket, hiszen velem is számtalanszor megesik ilyesmi, éppen ezért körbekérdeztem az ismerőseim körében, hogy ők mit gondolnak erről. Mert az tapasztaltam, hogy szinte kivétel nélkül minden anyának van valamiért lelkiismeret-furdalása. Sokszor annyira meghatározza már a mindennapjainkat, hogy fel sem tűnik, és úgy érzem valahogy sulykolják is az anyukákba, hogy csak akkor csináljuk jól a dolgokat, ha egy bizonyos szemléletmód szerint történik mindez. Pedig minden ember más, és ezáltal más…