Szabadidő

Amikor anya kimenőt kap egy estére…

Hosszú (hosszú-hosszú) idő óta elmentem egyedül szórakozni, férj és (!) gyerekek nélkül (barátnőkkel). Hiszen amióta megszületett a legkisebb is, szinte alig voltam/voltunk valahol kettesben. Talán két estét, ha elmentünk a férjemmel közösen, de egyedül nem voltam sehol nagyon rég. Most pedig kimentem a Szigetre egy estére. Kicsit olyan volt, mint egy űrutazás.

A múlt héten már az is fura érzést okozott, hogy teljesen egyedül kisétáltam a közeli boltba, és percekig gondolkoztam, hogy mi olyan különös. Aztán rájöttem, hogy nincsen velem éppen egyetlen gyerek sem. Úgyhogy vegyes érzésekkel vártam a tegnapi napot, kicsit fura volt, kicsit féltem is, mindeközben olyan izgatottság lett úrrá rajtam, hogy magam is meglepődtem. Merthogy még a tegnapi nap délelőttjén is otthon a három gyerekkel alig hittem el, hogy este már a Szigeten leszek.

Induláskor nehéz volt elszakadni a gyerekektől, mert mindegyiknek éppen én kellettem volna valamiért, így még a Szigetre kijutás közben is kértek tőlem telefonos segítséget, hogy mit hol találnak, kinek milyen ennivalót kell készíteni. Ezért (de, lehet, hogy ettől függetlenül is így lett volna) kicsit nehezebben éreztem meg a szabadság ízét.

A Szigetre gyorsan bejutottunk, és eleinte csak kapkodtam a fejem annyi látnivaló volt. Mint mindig most is nagyon nagy hangsúlyt fektettek a szervezők a dizájnra. Iszonyat jól nézett ki minden.

A hangulat megalapozására belehallgattunk egy-két koncertbe, amik aztán sikeresen eloszlatták az aggodalmamat, hogy vajon mi van otthon, hogyan alszanak a gyerekek. Aztán elindultunk egy kicsit szétnézni, találkoztunk sok-sok ismerőssel, végül egy gyors vacsora után már indultunk is a Nagyszínpad felé, hogy beálljunk az irdatlan tömegbe, és megvárjuk amíg Pink megkezdi a koncertjét.

Szeretem Pink-et, habár nem vagyok kifejezetten fanatikus rajongó, de szívesen meghallgatom a dalait.  Én most nem is szeretnék itt egy komplett koncert kritikát írni, de véleményem szerint fantasztikus volt.  Az egész showt nagyon jól összerakták, rengeteg látványelemmel megspékelve, az összes nagyobb slágert eljátszották, voltak táncosok, vokalisták. Pink nagyon közvetlenül viselkedett, sokat lement a közönséghez szelfizni, autogrammot osztani. A koncert legvégén pedig a közönség feje felett repkedett egy drótkötélen. Frenetikus volt.

És nem csak maga a koncert, hanem az is (számomra), hogy kijutottam, és ezalatt a pár óra alatt csak az számított, hogy én mit szeretnék enni, vagy inni, és megnézni. Tényleg igazuk van a pszichológusoknak, hogy az ember akkor lehet jó szülő, ha ő is fel tud töltődni néha, mert akkor abból tud a mindennapokhoz erőt gyűjteni.

Aztán persze éjszaka amikor hazaértem, mindenkit betakargattam (ja nem, mert hőség van), megpuszilgattam, megsimogattam, és ma reggel újult energiákkal (piszok fáradtan) ébredtem.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is. Még több tartalomért keress fel a Facebookon is, ide kattintva tudod megtenni.