Életmód

Hulladékmentes mindennapok

Melyek azok a lépések, amiket végig kell járni, hogy elérhessük az otthonunkban termelődő szemét csökkenését? Hogyan tudjuk kivitelezni mindezt?

Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem, miközben azon gondolkodtam, hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, illetve hogyan ragadjam meg a lényegét az egész témának. Mi lehet az, ami a legjobban kifejezi a gondolataimat, de mégis meg tudok maradni a legegyszerűbb formánál. Holott ez  a téma korántsem egyszerű.

Egy jó ideje foglalkoztat már a környezettudatosság témaköre, és sokáig azt hittem, hogy én ugyan megteszek minden tőlem telhetőt, szelektíven gyűjtöm a szemetet, sok mindent újrahasznosítok, nem szemetelek, próbálok odafigyelni, hogy ne dobáljunk ki feleslegesen élelmiszert, amikor csak tudok, nem használok nejlonzacskót, vettem kulacsokat, újratasakokat, részben áttértünk a natúr kozmetikumokra is, nem égetjük feleslegesen a villanyt, ha nem vagyunk ott egy helyiségben, elzárjuk a vizet, és nem folyatjuk ész nélkül, úgyhogy „én rendben vagyok”. És ezt évek óta így is gondoltam, hogy elegendő ez a hozzáállás, megteszem, ami tőlem telik.

Aztán szépen lassan valahogy átfordultak bennem a dolgok. Már nem láttam helyénvalónak az életvitelünket. Hiába gyűjtöttük szelektíven a szemetet, a szelektív kukáink tömve voltak minden hónapban, és a normál szemetes is kicsordult. Már nem éreztem azt, hogy menő papírpoharas kávéspohárral a kezemben rohangálni, és a mindenhez szívószálat használok dolog sem tetszett már. Az is rettentően zavart, ha megszomjaztam vettem egy vizet valahol. És persze sokszor újratöltöttem azt a palackot, de aztán egyszer végül ígyis-úgyis a szemetesbe került.

Bevásárlásnál már régóta igyekeztem nem használni nejlonzacskókat, bár a pékáruknál sokszor úgy éreztem, hogy sarokba vagyok szorítva azokban az üzletekben, ahol nem volt papírzacskó, csak nejlon. Ezért most már tudatosabban megyek vásárolni is, és igyekszem vászonzsákot magammal vinni, csakúgy mint nagy bevásárlószatyrokat, hogy még véletlenül se kelljen nejlonzacskót vennem. Persze ez is egy folyamat, előfordul, hogy otthon felejtem a pékárunak, vagy zöldségeknek szánt zsákokat, de azt gondolom, hogy minél kevesebbszer fordul elő, akkor már nyert ügyem van.

„A lehetőségeihez mérten mindenki képes változásokat bevezetni a saját életében, és a fenntarthatóság felé tett minden apró lépés pozitívan hat majd a bolygónkra és társadalmunkra.” (Bea Johnson)*

Biztos vagyok benne, hogy a változás nem egyik-napról a másikra megy végbe, sok apró lépést kell tenni ezért, de minél többen tesszük ezt meg, annál kifizetődőbb lesz az eredmény. Hiszen ha mindenki csak a vállát vonogatja, hogy rajta aztán már igazán nem múlik semmi, akkor valóban nem is fog történni semmi.

Természetesen a gyerekeimnek is szeretném átadni ezt a szemléletmódot, elvégre ők a jövő Föld lakói. Megmutatom, hogy miket tettünk ennek érdekében.

Első lépésként a következőket kezdtem el megvalósítani a hulladékmentes otthonunk, és a zöldebb életmód érdekében:

  • mint már korábban is írtam, leszoktam az elvihetős papírpoharakról, helyette inkább otthonról viszek magammal termosz bögrében kávét, illetve sok helyen abba is kérhetjük már a kávénkat
  • nem veszek több palackos ásványizet, helyette csapvizet iszunk, és ha megyünk valahova, akkor pedig kulacsban visszük magunkkal
  • leszámoltam az egyszer használatos szívószállal – ami itthon van, azt még elhasználjuk, helyettesíteni papír- fém, vagy bambusz szívószállal fogjuk majd
  • nem használok nejlonzacskót vásárláskor – illetve igyekszem minimálisra csökkenti ha valamiért elkerülhetetlen, – vászonzsákokkal remekül kiváltható
  • próbálom minimalizálni a bevásárlásokkor keletkező hulladékot, listával megyek vásárolni, és csak azokat veszem meg, amire tényleg szükségünk van, így próbálom elkerülni, hogy minden „felesleges akciós” termék is a kosárban landoljon, valamint igyekszem nagyobb kiszerelésben megvenni amit tudok, így is csökkentve a csomagolásból adódó szemetet (pl. wc papír, stb.)

Persze tudom, hogy a fentiek összessége koránt sem elég, de mi egyelőre itt tartunk, és innen próbálunk mindig előrébb jutni. Lehet, hogy ez apró lépésenként fog megtörténni, de minden évben egyre korábban érkezik el a népesség a Túlfogyasztás napjához (idén ez augusztus 1-e volt), ami azt jelenti, hogy ebben az évben minden eddiginél korábban használtuk el  a Föld egy évre elegendő erőforrásait. És ez eléggé elszomorító tény szerintem. Ezért én megpróbálok a tőlem telhető legjobban odafigyelni, hogy az életmódunk minél zöldebb legyen, és ugyan véleményem szerint a teljes hulladékmentesség nem valósítható meg, a szemét csökkentésére azért törekedhetünk.

Korábbi írásaim, amik a témához kapcsolódnak:

Kipróbáltuk az újrahasznosítható szalvétát

Vászonzsák nyomdázós workshopon jártunk

Újévi megújulás – érdekes megnézni, hogy azóta is mennyit változtott a hozzáállásom.

Ez nem egy hulladékmentességgel foglalkozó blog, nem is lesz az, de mivel engem rendkívül foglalkoztat a téma, és roppant fontosnak is tartom, ezért a jövőben is biztosan szerepelni fog időnként ezzel kapcsolatban egy-egy bejegyzés.

Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5

*Bea Johnson: Zero Waste otthon, 27. oldal; Tercium Kiadó Kft., 2018.

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.