Vajon teljesen egyértelmű, hogy amikor egy pár gyermeket vállal, akkor a nő feladja az addig építgetett karrierjét, és totálisan alárendeli magát a gyereknevelésnek? Természetesen vannak ilyen esetek, és azt gondolom, az a szerencsésebb, ha rögtön megtalálják a nők a helyüket anyaként,  de sokan olyan hirtelen váltásként élik meg az anyává válást, hogy amint tudnak rohannak vissza a munkahelyükre, a “jól ismert, biztonságos közegükbe”. Mert a gyereknevelésbe egyrészt bele kell tanulni, másrészt nem mindenki alkalmas arra, hogy éveken keresztül a gyerekei körül forogjon minden. És ez nem azt jelenti, hogy nem szereti őket, egyszerűen csak nem tud kiteljesedni kizárólag a gyereknevelésben. De vannak olyan anyák is, akik hosszú éveken keresztül otthon…