Család,  Életmód

Miért választottam a karrierem helyett a gyereknevelést?

Vajon teljesen egyértelmű, hogy amikor egy pár gyermeket vállal, akkor a nő feladja az addig építgetett karrierjét, és totálisan alárendeli magát a gyereknevelésnek?

Természetesen vannak ilyen esetek, és azt gondolom, az a szerencsésebb, ha rögtön megtalálják a nők a helyüket anyaként,  de sokan olyan hirtelen váltásként élik meg az anyává válást, hogy amint tudnak rohannak vissza a munkahelyükre, a “jól ismert, biztonságos közegükbe”.

Mert a gyereknevelésbe egyrészt bele kell tanulni, másrészt nem mindenki alkalmas arra, hogy éveken keresztül a gyerekei körül forogjon minden. És ez nem azt jelenti, hogy nem szereti őket, egyszerűen csak nem tud kiteljesedni kizárólag a gyereknevelésben.

De vannak olyan anyák is, akik hosszú éveken keresztül otthon vannak a gyerekekkel, és boldogok, kiegyensúlyozottak, sokszor irigyeljük őket, hogy “nekik ez megadatott”. Meg azt is, hogy nem kell dolgozniuk, megtehetik azt, hogy otthon maradnak a gyerekekkel.

Én is sajnos gyakran megkapom, hogy nekem könnyű, mert nem kell dolgoznom, és otthon lehetek a gyerekekkel. De ki mondta, hogy nekem nem kell dolgoznom? Azért, mert kvázi én feláldoztam a karrierem, azért, hogy a gyerekek mellett legyek viszonylag sokáig, vagy legalábbis jóval tovább, mint az átlag, az egy kemény, de egyben nagyon tudatos családi döntés is volt.

Több szempontból nézve sem volt igazán választásom, mert egyrészt a munkahelyemre nem vártak vissza, másrészt kevés segítségünk van a gyerekekkel, ezért ideálisabbnak láttuk ezt a megoldást.

De ez sem volt mindig így, hiszen az első gyermekem születése után én is “rohantam vissza a munkahelyemre”, mert azt gondoltam ez lesz a jó megoldás. Aztán az évek során bennem is átalakultak a dolgok, másképp kezdtem tekinteni az anyaságra, a saját anyaságomra is, viszont, soha nem gondoltam azt, hogy nekem nem kell (majd) dolgoznom.

Mint, ahogy azt sem gondolom, hogy azok az anyák, akik szeretnének otthon maradni, mégsem tudják ezt megtenni, és kénytelenek vissza menni a munkahelyükre, azok rosszul döntenek.

A látszat sokszor csal és kőkemény döntések állnak mögötte, és az az egyensúly és  harmónia, amit kívülről látunk egy otthonlévő vagy akár dolgozó anyán egyáltalán nem biztos, hogy valóban meg is van. És nyilvánvalóan még nehezebb azon anyák helyzete, akik szeretnének ugyan otthon maradni, mégsem tehetik meg anyagi, vagy egyéb okokból kifolyólag. Nekik a legtöbbször nincsen választásuk, mégis igyekeznek a tőlük telhető legjobb módon megoldani az egyensúlyozást az anyaság és a munka között.

Éppen ezért felesleges irigykedni valaki életére, sikereire, hiszen nem tudhatjuk mennyi áldozatos munkát fektetett bele az illető. Hiszen a gyereknevelés is kőkemény munka, ami legyen akár csak egy szelete az életünknek, az értékét semmi sem csökkentheti.

Nálam egy idő után nem volt kérdés, hogy sokkal fontosabb, mint a karrierem, ami miatt ősanyának és született anyának is neveztek már, de nem hiszem, hogy bármelyik megnevezés is illene rám. Én a saját szempontunkból egyszerűen csak felismertem azt, hogy a családunknak azzal teszek a legjobbat, hogy ha egy időre szögre akasztom a munkámat, és a családomnak élek. Azonban ez nem kizárólagos, és most, hogy már nincs non-stop szükségük rám, újra kezdem felfedezni önmagam, és belevágok újra a munka világába. És azt is gondolom, hogy semmit nem veszítettem az elmúlt pár évben, amikor itthon dolgoztam a családomért, sőt, sokkal többet nyertem azáltal, hogy olyan képességeket is felfedeztem magamban, amikre a gyerekeim nélkül soha sem derült volna fény.

Az anyaság számomra egy önismereti út is volt, amiből a  levont tanulságokat tovább kamatoztatom majd.

Szóval egy percig sem gondolom, hogy feláldoztam volna a karrierem az anyaság oltárán. Sokkal többet nyertem az anyaságom által és most ezeket felhasználva építek majd remélhetőleg egy új karriert.

Minden csak nézőpont kérdése, és csak rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e lehetőségként tekinteni az adott élethelyzetünkre, vagy elfogadni, hogy nem tudunk változtatni rajta, és megpróbáljuk valahogy kibekkelni.

Kép: freepik.com

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.

Ha szívesen olvasnál még hasonló cikkeket, látogass el a Familyversum Magazin oldalára is.