A futás sztori
Az utóbbi időben több kérdés is érkezett hozzám a futással kapcsolatban, ezért gondoltam egy blog posztban válaszolok ezekre egyben.
Nagyjából egy éve kezdtem csak el futni egészségügyi okokból és stresszlevezetési céllal, és eddig azért sem beszéltem részletesebben a blogon erről, mert én sem tudtam mennyire lesz tartós számomra ez a futás dolog. De aztán nagyon is tartós lett. Ugyanis annyira bejött, és rövid idő alatt annyira beszippantott, hogy most már a mindennapjaim része lett.
Viszont abszolút hobbiból csinálom, szóval professzionális tanácsokra, tippekre ne számítsatok tőlem a jövőben sem. Jelenleg nem tervezek versenyezni se, habár azért vannak verseny terveim, amiket szeretnék majd lefutni, de azok valószínűleg már nem idén lesznek.
Hiszen annak ellenére hogy nagyon messze vagyok a hosszabb távoktól, nagyon messze vagyok az értékelhető versenytempóktól, nekem ez most örömet okoz, rutint ad a mindennapokba és igazából számomra jelenleg csak ez számít! Meg az, hogy amióta futok, a gyerekeim más szemmel néznek rám emiatt, ösztönöznek, hogy fussak, mert látják, hogy jót tesz nekem, sőt, van amikor elkísérnek biciklivel, hogy ne egyedül fussak. A futós képeimet/videóimat is a gyerekeim készítik, szóval teljesen tudnak kapcsolódni ehhez.
A futás dolog a mentális egészségem javításán túl egyébként egy pár éve tartó életmódváltás utolsó lépése nagyjából. Egészségügyi okok miatt ugyanis át kellett alakítanom a teljes étrendem, és emellé szükséges volt a rendszeres mozgás beépítése is a mindennapokba.
Így épült be a jóga mellé a futás az életembe és eleinte tényleg csak nagyon alap futkorászásról beszélhettünk, pár kilométert futottam heti egyszer, futógépen. Aztán egyszer csak elkezdett változni rengeteg minden a testemben. Nem csak, hogy jobban éreztem magam mentálisan, hanem jobb lett az állóképességem és már nem voltam annyira fáradt állandóan. És tetszett ez az állapot, úgyhogy futottam tovább nagyon lassan növelve a távokat.
És aztán egyszer csak totál véletlen beugróként tavasszal az UltraBalatonon találtam magam, ahol 10 km-t kellett futnom. Kevés felkészülési időm volt, mert egy tavaszi 1,5 hónapos betegség eléggé megnehezítette az edzéseket, meg az is, hogy nem tudtam kint futni, hiszen mindig csak gépen futottam. Szóval voltak érdekes pillanatok, és rengeteg mélypont, de annyira meg akartam csinálni, hogy egyfajta bakancslistás élménnyé vált ez a verseny, ezért mindent elkövettem, hogy sikerüljön.
És az UltraBalaton végül akkora löketet adott, annyira jól éreztem magam, hogy tudtam, hogy ezért az érzésért érdemes futni. Úgyhogy azóta nincs megállás, heti 2-3x húzom a cipőt.
És hogy én mit tanultam ebből? Igazából nagyon sok mindent, még ha most azt gondoljátok is, hogy ugyan, ez nem ennyire bonyolult, csak kimész és futsz. Egyrészről ez igaz.
De közben van, hogy le kell vetkőzni a berögzült mintákat, el kell halkítani a kifogásokat a fejedben, hogy mit csinálhatnál inkább a futás helyett, le kell győznöd magad fejben és erőt kell meríteni a következő km-re de néha a következő lépéshez is. El kell fogadnod, ha nem úgy sikerült egy-egy futás, ahogy szeretted volna és ennek ellenére hinned kell benne, hogy legközelebb (vagy azután) menni fog. Néha olyan apróságok is számítanak, hogy nem viszel fejlámpát és rádsötétedik, ezért vissza kell fordulnod, vagy beázik a cipőd, és olyan is, hogy fennakadsz egy bokron amikor pocsolyát kerülnél.
De legelsősorban élvezned kell.
Mert (ha csak nem vagy futó) azért csinálod, hogy jobban érezd magad fizikailag és/vagy mentálisan.
Szóval ne tántorítson el semmi, még akkor se, ha minden ismerősöd és családtagod furán néz rád, amikor semmi másról nem tudsz beszélni mostanában, csak a futásról; és az interneten nem csinálsz mást, csak sport cuccokat nézegetsz az eddig megszokott ruhák helyett (true story).
Ez tehát az én futósztorim, ha van kedvetek, meséljétek el Ti is tiéteket!
Kép: freepik.com
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a Facebook és Instagram oldalamra, illetve a Pinteresten is megtalálsz.
