Most akkor abbahagyom a blogolást?

Egy ideje már készülődik valami az életemben, amiről addig nem szerettem volna beszélni nektek, amíg nem válik biztossá, vagy majdnem biztossá a dolog. De most végre elmesélhetem, hogy miért jutott kevesebb időm az utóbbi hónapokban a blogra.

Minden ott kezdődött, hogy volt egy álmom. Ehhez az álomhoz elvégeztem egy főiskolát, hogy beteljesítsem. De közben az élet más irányba terelt és az álom egy (jó) ideig álom maradt csupán.

Aztán édesanyja lettem 3 fantasztikus gyereknek. És ez az álom valahogy újra feléledt és nem hagyott nyugodni

Ez az álom az írás volt.

Addig-addig motoszkált a fejemben „két pelenkázás” között, hogy 2,5 éve elindult a HáromPötty blog. A „negyedik gyermekem”. Kezdetben nem tudtam pontosan mihez is kezdjek vele, csak az éreztem, hogy jó nekem. Élveztem, és akkor csak ez számított.

Aztán, ahogy nőttek a gyerekek, elérkezett az idő, hogy elgondolkodjak a munkába történő visszatérésről. S ezzel párhuzamosan a múlt nyáron azt kezdtem érezni, hogy egy kicsit kiégtem, és halálosan fáradt vagyok, nincsenek olyan új ötleteim, amivel előrelendülhettem volna. Mivel nem vagyok éppen egy extrovertált típus, ezért nem álltam elő ezzel, csak „csendben szenvedtem”.

Nem csak az anyaság miatt voltam nagyon kimerült, bár tény, hogy a hosszú évek monotonítása, és a nagyon kevés szünet ehhez eléggé elfárasztottak, de a munkahely kérdése is igencsak nyomasztott. Sosem voltam az az egy helyben ülős típus, én szeretek dolgozni, de tudtam, hogy nagyjából esélyem sincs, hogy visszavegyenek a munkahelyemre, és valójában én is azt éreztem, hogy változtam annyit az anyasággal, hogy már nem biztos, hogy azt szeretném csinálni, amit korábban.

Na de akkor mit csináljak?

Miután a legkisebb gyerekem is elkezdte az óvodát, és rendesen be is szokott, vagyis már ott aludt, éreztem, hogy jó lenne valamit részmunkaidőben csinálni. Próbálkoztam szövegíró munkákat vállalni, de nem igazán jöttek össze. Kézműveskedni szeretek, de csak hobbi szinten, így nem láttam magam előtt reálisnak, hogy elindítsak valamilyen ilyen jellegű vállalkozást. Mindenképpen olyan munkára volt szükségem, ami valamennyire rugalmas, és tudom mellette a gyerekeket menedzselni.

Végig ott volt a megoldás előttem, de annyira nyilvánvaló volt, hogy nem vettem észre.

Mindeközben egy szakmabeli ismerősöm révén lehetőségem lett volna egy online magazin főszerkesztőjeként kipróbálni magam, de eleinte nem akartam, mert féltem, egy „teljesen új dologba” belevágni, meg úgy egyébként is a hosszú otthon töltött évek után nem volt hozzá bátorságom, de végül addig-addig mondta, míg kezdtem hinni benne. Elhittem, hogy sikerülhet, hogy három gyerekes anyaként meg tudom csinálni, és csak az első lépéseket nehéz megtenni.

A változás nem csak hogy szükséges az élethez; a változás maga az élet.

– mondta Alvin Toffler amerikai jövőkutató. Így vettem egy nagy levegőt és belevágtunk.

Sok-sok munka volt, előfordult, hogy sokat nem aludtam emiatt, főleg a finishben, közbejött a koronavírus, ami miatt szintén voltak csúszások, de most már büszkén mutathatom meg a Familyversum Magazint, ami egy családi és életmód magazin.

Nem mondom, hogy ez nem fog változásokat hozni a HáromPötty életében, de bízom benne, hogy mindez pozitív változás lesz csak, és mostantól ott is olvashatjátok az írásaimat hasonló témákban, de sok új témakörben is.

Egy ideje itt a blogon is szerepet kapott egy gyerekpszichológus édesanya, aki itt is, és a Familyversum Magazin oldalán is szakértői cikkeket ír majd.

Nem állítom, hogy ez a lehetőség nem gondolkodtatott el a HáromPötty jövőjét illetően, de mivel annyira szeretem ezt csinálni, és a visszajelzéseitek alapján ti is szeretitek az írásaimat, ezért remélem, hogy meg fogom találni azt az egyensúlyt, amivel lesz mindenre elegendő időm.

Rengeteg új tervem is van a blogra, ám ehhez idő kell majd, mire véghezviszem. Különösen most, hogy a járvány miatt viszonylag korlátozottabbak a lehetőségeink bizonyos területeken, de hiszem, hogy előbb-utóbb nagyjából helyre áll a rend, és mindent sikerül majd megvalósítani!

Addig is, remélem, hogy találkozunk ugyanígy rendszeresen mind a blog, mind a magazin felületein és elkísértek ezen az új kihívásokkal teli úton is, ahogy eddig is tettétek itt a blogon. Amiért végtelenül hálás vagyok!

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.

Ha szívesen olvasnál még hasonló cikkeket, látogass el a Familyversum Magazin oldalára is.