Háztartási teendők kontra gyereknevelés – Hol az egyensúly?

Odakozmál a lábasba az ebéd, mert épp valami veszekedés tört ki a gyerekek között és szét kell választani őket, közben a lejárt mosást lassan újra kell mosni, mert nincs idő kiteregetni, de hiszen a szárítón még ott van az előzőleg kimosott adag is, amit le kellene szedni és hajtogatni/vasalni. Mindeközben már bokáig kell gázolni a széthagyott játékokban, amikor végre az eszedbe jut, hogy a tűzhelyen felejtetted az ebédet, és már elfőtt alóla a víz, és még pont van annyi lélekjelenléted, hogy leoltsd, de a következő pillanatban már az ‘Anya, nem hagy békééén’, és a ‘neee, add vissza’ köti le a figyelmed, s éppen felkiáltasz, hogy ‘Vigyázzatok, kiömlik!’, de persze már késő, ki is ömlött.  Ismerős, netán nálatok is megtörténik mindennap mint nap? Akkor olvass tovább.

Mert ez, és sok ehhez hasonló dolog a kisgyerekes családoknál napi szinten előfordulhat. Mostanában többször elgondolkoztam azon, hogy hol van a határ a háztartási teendők és a gyereknevelés/gyerekkel töltött idő között? Nem beszélve arról az időről, amit a szülő magára fordít. Megkérdeztem pár kisgyerekes ismerősömet, hogy ők hogyan osztják meg a gyerekekre szánt időt az otthoni teendőikkel, de nem kaptam egyértelmű válaszokat, igaz, mindenhol más-más korú gyerekek vannak, mindazonáltal úgy tűnik erre nincsen magától értetődő recept.

Kép: Bruce Mars/pexels.com

Természetesen nálunk sem így zajlik minden egyes nap, de azért vannak a fentiekre kísértetiesen hasonlító napok is. Mostanában pedig, hogy elkezdődött a nyári szünet, mind a három gyerek itthon van, és a legkisebb is küldetésének tekinti, hogy ugyanúgy össze-vissza huncutkodjon, mint a nagyobbak, még nehezebb megtalálni az egyensúlyt.

Tudom, hogy ahány család annyi variáció létezik. Nekem például sokkal nagyobb priorítást élvez, hogy a gyerekekkel töltsek időt, minthogy csillogóra suvickoljam a lakást. Persze aztán este, vagy épp amikor jut rá idő, megcsinálom amit kell, de nem stresszelem magam amiatt ha elmarad valami amit beterveztem.  Természetesen zavar a látvány, de nem látom semmi értelmét az egész napos pakolásnak, amikor 2-3 gyerek „ellenpakol”.

Ugyanígy vagyok a főzéssel is. Nagyon is fontosnak tartom, hogy a gyerekek és mi is egészséges, otthon elkészített ételeket együnk, amik még változatosak is. De előfordul, hogy egyszerre nyaggat több gyerek is főzés közben és nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt e két dolog között, ezért esetenként előfordul, hogy rendelünk valahonnan ételt, vagy közösen elmegyünk ebédelni. Tisztában vagyok vele, hogy nem ez a minta anyák szokása, de én vállalom, hogy nekem fontosabb sokszor, hogy a gyerekekkel legyek, mint, hogy fél délelőtt a konyhában álljak. Hiszen ebben a felgyorsult világban alig van idejük egymásra az embereknek és szeretnék addig minél több minőségi időt tölteni a gyerekeimmel, amíg még kíváncsiak rám, elvégre olyan gyorsan felnőnek.

És, hogy mi a helyzet más családoknál, akikkel beszélgettem erről? A helyzet kísértetiesen hasonló, még ha teljesen más is. Mindenki szeretne minél több időt a gyerekeivel tölteni, de van aki a munkája miatt nem tud, illetve valamilyen más okból kifolyólag, vagy éppen náluk mások a prioritások. És ez így van jól, hiszen nincs két egyforma család, nincs két egyforma élethelyzet.

Szerintem a legfontosabb az, hogy önazonosak legyünk, mindig a számunkra legjobb megoldást válasszuk és ezáltal egyensúlyba is kerülhetünk. Ha a mások elvárásai, mások szerint jónak mondott normákat tartjuk a szemünk előtt, hiszen a szomszéd Juli is így csinálja, neki bevált, attól még nem biztos, hogy ez nálunk is így lesz, a mi családunkban is működni fog.

A gyerekkel töltött idő hosszú távon meghálálja magát, a mosogatás pedig így is, úgy is mindig megvár.

Kiemelt kép: Burst/pexels.com

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.