Életmód,  Szabadidő

És egyszer csak futni kezdtem

Hogyan lesz valaki futó?

Valójában nem tudom erre a választ. Azt tudom velem, hogy történt és hogyan változott meg egyetlen nap alatt az életem. Biztos vagyok benne, hogy mindenki útja más és nem lehet egyetemes következtetéseket levonni egyik történetből sem.

Ha most visszagondolok: egész életemben nagyon rossz futó voltam. Az iskolaköröket utáltam, a rövid táv jobban ment, de amikor sokáig kellett futni, na azt utáltam. Minden nyári edzéstervemből kihagytam a futást. Megcsináltam az összes erősítő feladatot és mindent is, csak futni ne kelljen. Így utólag azt gondolom ez elég nagy hiba volt, de tizenévesen az ember nyilván ezt nem tudja.

Nem értettem mi a jó a futásban, még akkor sem, amikor évekig jártam egy futó fiúval. Ő tényleg szenvedélyes futó volt, képes volt akár este 11-kor is kimenni futni, ha épp a vizsgaidőszak miatt, vagy egy randink miatt csak akkor jutott rá ideje. Elfogadtam ezt a szenvedélyt, de nem értettem.

Később én is próbálkoztam futni, de sosem voltam kitartó, egy csomó minden kifogást tudtam felhozni, hogy miért nem jó ez nekem. Pedig minden gyerek születése után nekiálltam, hogy na most akkor… aztán pár hét, néha pár hónap után elhagytam a futást. Pedig lett egy használt futógépem is, mert a legtöbbször a gyerekek alvási idejében volt csak időm futni, gondoltam, ez majd segít a problémámon. Hát nem ez volt a probléma. Nyilvánvalóan.

Aztán teltek az évek, és a teljes életmódváltáshoz el kellett kezdenem rendszeresen mozogni is. Halogattam a dolgot, és nem tudtam rávenni magam mit is csináljak. Tudtam, hogy a jóga nem elég, egy ideig próbálkoztam a Tabata edzésformával, de valami hiányzott, hogy elköteleződjek.

Tudat alatt azonban valahogy egyre többet azon kaptam magam, hogy futókat nézek. Azt gondoltam, milyen menők, én erre nem lennék képes.

Aztán egy októberi szombat éjjel hajnali 2-3 óra között egyszer csak egy fura gondolat ébresztett fel. Azt éreztem azonnal el kell mennem futni. Teljes bizonyossággal éreztem, hogy ez az amire szükségem van, így reggel felálltam a futógépre és egy nevetséges kilométert kipréseltem magamból elképesztő lassan és közben azt éreztem, hogy végre. Megérkeztem.

Nagyjából egy hét múlva újra futottam és egyre gyakoribbak lettek a futások, egyre hosszabb távokat képes voltam lefutni, persze az időm is egyre jobb lett, mígnem pár hónap múlva ott találtam magam, hogy kellene egy beugró ember az UltraBalatonra. Először pánikba estem, hogy mégis ezt hogyan, de biztosítottak róla, hogy 4-5 km-t kell csak futni majd, mindegy milyen tempóval, csak legyek ott, mert kevés az ember. Hát jó, gondoltam miért ne!? Elkezdtem kint is futni, és döbbenten tapasztaltam, hogy kint a szabadban „nem is tudok futni”. Kezdhettem elölről az egészet, hogy kipréseljek magamból nyavalyás 5 km-t, amikor a futógépen ez már simán ment.

A versenyen persze semmi nem úgy lett, ahogy terveztük és így találtam magam egy éjszakai kétszer 5 km-es futáson. De ekkorra már ez mindegy is volt, mert annyira elkapott a gépszíj, hogy függő lettem. Non-stop a futás járt a fejemben (igen mostanában is, különben nem írnék erről), hirtelen mindent megértettem, amit korábban nem, nekem is valódi szenvedéllyé vált, és a környezetem konkrétan hülyét kap tőlem annyit vagyok képes erről beszélni.

Minden szülinapra, karácsonyra, akármire futással kapcsolatos dolgot kérek, és most már olvasok is róla, mert úgy érzem magam a futástól, mint egy főnixmadár.

Főleg, amikor egy-egy futás alatt sikerül egy-egy szakaszon 6 perc/km alá vinnem a tempót, holott nemrég még 7 alá is alig tudtam levinni. Ez számomra annyira hihetetlen, és mégis meg tudom csinálni. Szóval, rendkívül hálás vagyok, hogy rátaláltam valami olyanra, amitől a testem és a lelkem is szárnyal.

Úgyhogy idén elhatároztam, hogy lefutok néhányt versenyt. Van egy bakancslistás álmom is, ami nem valószínű, hogy valaha is teljesíthető lesz számomra, de elérhetőbb célok nagyon is úgy tűnnek, hogy sikerülni fognak. (Mondjuk pont a fele – remélem 🙂 ) Így tehát ez az év a versenyek éve lesz, remélem mindegyik úgy sikerül majd, ahogyan szeretném!

Drukkoljatok!

 

 

 

Kép: pixabay.com

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a  Facebook és Instagram oldalamra, illetve a Pinteresten is megtalálsz.