Ezt mondtam a gyerekeknek, amikor a koronavírusról kérdeztek

Mit tegyél és főleg mit mondj a gyerekeidnek, ha a koronavírusról kérdeznek. Nekünk az egyik nap úgy jöttek haza az iskolából, illetve óvodából a gyerekek, hogy ez volt a téma. Hiszen a vírus nemcsak a szomszédban van már, hanem felütötte a fejét a gyerekek között is, és figyelmeztetett az óvónő is, hogy a gyerekeknél a napi játék során bizony elő-elő kerül a koronavírus és próbálják kijátszani a félelmeiket.

Nálunk konkrétan egy teljesen ártalmatlannak tűnő vacsora melletti beszélgetés közben szegezte nekem a kisfiam a kérdést, hogy a koronavírusról beszélek-e? Egyébként nem arról beszéltem, hanem arról, hogy megint újabb vírusos megbetegedések vannak az óvodában, és egyre kevesebben vannak a csoportban. A vírus szóra felkapta a fejét és megkérdezte, hogy a koronavírusra gondoltam-e!?

Hát nem gondoltam arra, és leginkább az első gondolatom a döbbenet volt. Nem kicsit lepődtem meg, hogy  erről kérdez a kisfiam, és mint kiderült már napok óta téma volt ez az óvodás csoportban, amit később az óvónők is megerősítettek. Azért is álltam értetlenül mert a múlt héten egy-két esettől eltekintve még nem nagyon volt szó európai megbetegedésekről, és így én egyelőre nem tartottam fontosnak beszélni erről a gyerekekkel, hiszen Kína elég messze van, miért is kellene megijedniük. Úgy látszik, valahogy mégis napi téma lett az óvodás csoportban, így aztán a mi családunkban is. Aminek azért nem örülök, mert habár nem titkolunk a gyerekek elől ilyesmiket, de nem tartottam még indokoltnak beszélni erről, márpedig most már muszáj, mert látom, hogy foglalkoztatja.

Egyébként az első döbbeneten túl megbeszéltük, hogy, (amit eddig tudtunk a vírusról) milyen jellegű megbetegedés ez, és hogy egyébként is influenza szezon van, ahogy eddig is mindig, gyakran és alaposan  kell kezet mosni továbbra is ugyanúgy, valamint, hogy nem tüsszögünk, köhögünk össze-vissza a levegőbe. Meghallgattuk őket, hogy mit gondolnak, és a legjobb tudásunk szerint igyekeztünk válaszolni a kérdéseikre.

Hogy fontos volt-e ez a beszélgetés, így utólag? Igen, rendkívül fontos volt, bár nem gondolom, hogy óvodás korú gyerekeket terhelni kell ilyesmi aggodalmakkal, dehát ha már itt volt a téma, akkor igenis fontosnak tartottam megnyugtatni őket.

Nem vagyok egy paramami, de természetesen mostmár napi szinten foglalkoztat a járvány alakulása engem is, hiszen édesanyaként is, meg egyébként is azt gondolom, hogy jobb résen lenni, és napra késznek lenni. Igyekszem informálódni, és a múlt heti beszélgetés után rákerestem, hogy mit érdemes egyébként mondani a gyerekeknek, azon túl, amit magatoktól is mondanátok, és az Unicef oldalán találtam erre vonatkozóan információkat, hogy miket mondjunk el nekik ebből az egészből. Ezt most be is linkelem nektek is, hátha jól jön nektek is, hogy ne csak pislogjatok döbbenten elsőre, ha elhangzik a kérdés: Hogyan beszéljek a gyerekemmel a koronavírusról?

A legfontosabb szerintem, hogy ne pánikoljunk, informálódjunk folyamatosan, és ha higgadtan, nyugodtan meg tudjuk beszélni ezt a gyerekekkel, akkor ők is érezni fogják rajtunk, hogy nincs mitől félniük.

Kiemelt kép: pexels.com

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.