Nyári szünet percre pontosan

Be kell valljam, ahogy közeledett a nyári szünet kezdete, úgy érett meg bennem a kérdés, hogy vajon mit is fogok kezdeni 2,5 hónapon keresztül három gyerekkel kvázi egyedül!?

Hiszen ez az első nyár, amit már mindhárman otthon töltenek, ugyanis a legkisebb tavaly nyáron született meg, ráadásul mindegyik gyerek rendkívül eleven, de azért igényelnék az egyéni (=értsd: kizárólag anyával kettesben eltöltött) programokat is. Persze megtehettem volna, hogy a legnagyobbat különféle táborokba íratom, vagy nyáron is jár óvodába, de ezt igazából nem szerettem volna. A nyári szünet, az nyári szünet. És mivel nekünk nincs vidéki nagymama sem, ahova a nagyobbak 1-2-3 hétre esetleg leutazhattak volna, ezért már tavasszal elkezdtem ötleteket gyűjteni, hogy amikor elérkezik az utolsó nap az óvodában, kész tervem legyen, hogy mikor mit csinálunk majd.

Tudtam, hogy mit nem akarok: hogy a tévé előtt üljenek egész nap, de azt sem, hogy a hét minden napján kötelezően menni kelljen valahova.Szerettem volna hagyni, hogy időnként csak szabadon játszhassanak a szobájukban, vagy a kertben. Megfigyeltem már ugyanis, hogy amikor (számukra) túl sok program gyűlik össze, attól rettenetesen befeszülnek, főleg a nagyobbak. S a végén ettől meg én feszülök be, ezért ilyenkor szoktam hagyni nekik egy-két napot, amikor még a játszótérre sem megyünk ki, ha éppen nincsen kedvük aznap. Kell nekik is a feltöltődés.

Így aztán próbáltam 1-1 hétre leosztani a nyarat olyan formában, hogy 1 hetet itthon töltünk kézműveskedéssel és játszóterezéssel, 1 hetet pedig valamilyen programmal színesíteni. (De természetesen semmi sem volt kőbe vésve, így mindig spontán döntöttük el mit csináljunk.)

A nyaralás időpontját is figyelembe véve a júniust még nagyjából otthon töltöttük, hagytam hadd szokják meg, hogy elindult a szünet, és a kézműveskedésen kívül nem nagyon szerveztem külön elfoglaltságot. Aztán eljött a július, és elindultunk mi is…

Kép: pexels.com/Jill Wellington