Így zajlik nálunk idén a karácsony
Mi jellemzi manapság a karácsonyt megelőző időszakot a legtöbb háztartásban? Rohanás, ajándékhajkurászás, még ezt be kell szereznem, még ezt és ezt megsütöm/főzöm, csak még az ablakot megpucolom, mert hogy néz ki, hogy ha piszkos az ünnepekre…
Aztán mindenki Szentestére már kellőképp ideges és feszült lesz, ha valami nem úgy sikerül, ahogy előzetesen elképzelték.
Én általában próbáltam elkerülni a nagy decemberi hajszát, az ajándékokat mindig időben elkezdtem beszerezni, így gyakorlatilag a hónap első felére sikerült is megvenni mindent. A tavalyi évben azonban megcsúsztam pár dologgal, és bedarált az ünnepi készülődés. De egyben felnyitotta a szememet is, hogy ez így nem jó, és nem is szeretném így csinálni. Éppen ezért ebben az évben elhatároztam magam, hogy változtatok.
Az idén szeretnék lassítani az ünnepi készülődés időszakában, sőt ezt a szemléletet a következő évekre is átviszem.
Hiszen a sok kapkodás, tülekedés, bosszankodás közepette éppen a karácsony lényege veszik el, lehetetlen rohanás közben az ünnepekre hangolódni, és kiélvezni, odafigyelni egymásra.
Minden évben nagyjából október végén, ahogy egyre sötétebb lesz odakint, érkezem el abba a fázisba, amikor érzem, hogy lassítani kellene, kicsit befele fordulni, kuckózni és elengedni az egész éves hajtást. Alapvetően nem bírom jól a sötétebb hónapokat, ezért hangulat fényekkel igyekszem kompenzálni a kinti rövidülő nappalokat, s így elkezdődik egyfajta ráhangolódás az ünnepekre. De ebben az időszakban van a „csak még ezt elintézem” periódus is, amivel most nem fogok törődni, és szépen kényelmesen haladok a teendőimmel, ha valami pedig nem készül el, akkor azt megpróbálom elengedni.
És, hogy miért gondolom azt, hogy idén sikerül majd sokkal lazábbra venni az ünnepi felkészülést, valamint kikerülni a karácsonyi forgatagból olyannyira, hogy csakis a számunkra kedves dolgokra koncentráljunk?
Mert a fejemben él egy kép, hogy az adventi időszakban szépen nyugodtan készülődünk a karácsonyra, van időnk egymásra, nem rohanunk „felesleges” ajándékokért, nem akarjuk túltolni és mindent megvenni, épp ellenkezőleg: megkeressük a megfelelő ajándékot, és nem a mérete és mennyisége számít, hanem, hogy szívből adjuk. Hiszen ez az igazi lényeg, és nem azért vágyom erre annyira, mert minden karácsonyi film ezt sugározza felénk, hanem mert nem is olyan régen még nem volt ez a rohanás, nem kellett minden ajándékot megvenni, nem áradt már október közepén felénk az ünnepi massza, amitől úgy érzem egy kicsit már megcsömörlöttem.
Ezért egész egyszerűen idén lelassítjuk a karácsonyi várakozás időszakát, megpróbáljuk megélni a pillanatokat, így csak a számunkra fontos dolgokra szánunk időt, ha úgy tartja kedvünk sétálunk a téli estéken, beülünk kávézni, forró csokizni. Együtt készítünk díszeket, sütünk majd süteményt, adventi meséket olvasunk esténként. Semmit nem hagyunk az utolsó pillanatokra, hogy ne kelljen kapkodni és a idegeskedni. Így tehát lehetnek bármennyire is csillogóak az ünnepi kirakatok és reklámok, nem fog számítani, mert ezek helyett egymással törődünk, és elengedjük az év végi hajtást.
Elképzelhető, hogy nem leszek kész mindennel, de biztos vagyok abban, hogy mégis sokkal nyugodtabban telik majd az ünnep.
Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.
