Miért jó, hogy 3 gyerekünk van?
A legáltalánosabb kérdés, amikor az emberek megtudják, hogy három gyermekünk van (vagy olyan ismerősöktől akikkel ritkábban szoktam találkozni) az, hogy: „Uh, és hogy bírod?” – és néznek rám néha sajnálkozva, néha úgy mintha valami csodabogár lennék, néha pedig el sem tudom dönteni, hogyan.
Én pedig nem tudom, hogy mit is kellene erre válaszolnom. Azt, hogy rettenetes fáradt vagyok? Vagy hogy nem bírom sehogy sem, csak csinálom, mert kell. Vagy azt, hogy nézz ránk, jól bírom/bírjuk!? Minden oké velünk? – Mert valahol mindegyik igaz, de ennyire semmi sem fehér vagy fekete. Ráadásul sokan háromnál több gyermeket is nevelnek, nem tudom akkor tőlük miket kérdezhetnek? Mert én rengetegszer megkapom ezt a kérdést, és még olyanokat is, hogy mindet terveztük-e, vagy csak így sikerült!? És ez szerintem több okból is egy olyan kérdés, amit én soha nem kérdeznék meg mástól, hiszen ez egyrészt magánügy, másrészt nem teljesen mindegy, ha már meg van az három (négy, öt, akárhány) gyerek?
Egy ideje már érlelgetem magamban ezt a témát, és ezzel a bejegyzéssel senkit sem szeretnék meggyőzni semmiről, szeretném leszögezni, hogy ez teljességgel magánvélemény. A mi családunkra érvényes kizárólag. Hiszen ahány család, annyi történet, nekünk ez így jó és kész.
Mert nekünk igenis jó, hogy ilyen nagy család vagyunk, és három gyereket nevelünk.Nem tartom kuriózumnak, mindhármat terveztük, és rettenetesen örülünk, hogy megszülettek. Az összes nehézség ellenére (mert hiszen azok a gyereknevelés velejárói) is fantasztikus érzés, hogy három különleges gyermek édesanyja lehetek, és annyi mókát, örömet, szeretetet tudnak adni ezek a kismanók, amit korábban el sem tudtam volna képzelni.
Lehet, hogy mert én is nagycsaládból származom, lehet, hogy valami más okból, de nálunk sosem volt kérdés, hogy több gyermeket fogunk vállalni. Kezdetben nem határoztuk meg pontosan, hogy mennyit, de mindig is tudtuk, hogy több testvért szeretnénk majd nevelni. Most, hogy nagyjából belerázódtunk a nagycsaládos létbe, szeretném elmondani egy pár mondatban, hogy miért jó (számunkra) a nagycsalád:
– a gyerekek nagyon viccesek tudnak lenni, és szinte minden napra kerekedik valami olyan szituáció, amin a hasunkat fogva tudunk nevetni, melyet a háromból valamelyik produkál.
– sohasem unatkozom (de tényleg soha), ugyanis a legtöbbször valamelyik gyerek velem van, inkább már az a furcsa, amikor egyedül megyek valahova, és folyamatos hiányérzetem van, hogy valamit otthon hagytam (ja, igen a gyerekeket ;).
– csodálatos nézni, hogyan fejlődik a három teljesen különböző személyiségű gyerkőcünk. Mindegyik egy külön egyéniség, és hiába hasonlítanak egymásra, mindegyik tényleg nagyon másmilyen.
– bárhova megyünk mi egy „nagy csapat” vagyunk – igaz, hogy ez néha nehézséget is jelent, hiszen többen vannak mint mi, felnőttek, (pláne ha egyedül megyek velük valahova), de ha igazán szükséges, akkor a nagyobb(ak) már oda tudnak figyelni a kisebb(ek)re egy pár pillanatig, és ez igazán nagy segítség.
– és itt elérkeztünk az egyik legfontosabb momentumhoz, ők mindig ott vannak egymásnak (a testvérharcok ellenére is) és gyakran nagyon jól elszórakoztatják egymást, ami nekem igazán nagy segítség a mindennapok során.
– előfordul ugyan, hogy mindhárom egyszerre balhézik valami miatt, de ennek a fordítottja is hatványozottan igaz, hogy háromszoros szeretetet (öleléseket, puszikat) kapunk tőlük, ami felemelő érzés tud ám lenni.
A sort még rengeteg mindennel tudnám folytatni, de azt hiszem ebből is látszik, hogy számunkra így teljes az élet, három gyerekkel..
Mert így összefoglalva tehát azt nem mondom, hogy minden rózsaszín nálunk, sőt, vannak igazán nehéz napjaink is, de kinek nincsenek? Mégis soha semmiért el ne cserélném az érzést, amikor egyszerre hárman csimpaszkodnak rajtunk, majd megszakadunk, de a mosoly ott van az arcunkon, mert tudom, hogy ez a mi családunk, és büszkén vállalom minden szépségével és nehézségével együtt is. És rettenetesen hálás is vagyok, hogy ők minket választottak szüleiknek, szeretném a tőlem telhető legjobban felnevelni őket. De ugyanakkor megértem ha másoknak más a szemléletük és kevesebb vagy több gyermekkel képzelik el az életüket. És ez így van jól.
Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.
