2021 az öngondoskodás éve lesz számomra

Mindannyiunkat bekebelezett majd jól kiköpött a 2020-as év. Ki jobban viselte, ki rosszabbul, de egy biztos: mindannyiunkra hatással volt.

Én, amilyen nehezen viseltem eleinte a karantént lelkileg, az év végére annyira átértékeltem a dolgokat. Mindenesetre azért nagyon vártam már, hogy véget érjen ez a rendkívüli év.

És ahogy eljött 2021. január elseje, „nem történt semmi”. Úgy értem, oké, véget ért 2020, de ettől függetlenül ugyanabban a helyzetben vagyunk, nem múlt el a pandémia, ugyanúgy nem mehetünk sehova, akkor mégis miért vártuk ezt az új évet ennyire?

Ezekhez hasonlatos gondolatok kavarogtak bennem napokig, és valójában ez foglalkoztat most a legjobban, hogy hogyan is fog alakulni a 2021-es évünk.

Sok mindent tanultam az elmúlt egy évben, és nagyon átértékelődött a világnézetem. Számos dologban úgy érzem rengeteget fejlődtem, és olyan dolgokat is meg tudtam magamról, amik korábban rejtve maradtak még magam előtt is, és valószínűleg nem is jövök rá, ha nincs ez a helyzet.

Egy valami azonban világossá vált, a tavaszi bezártság alatt egyáltalán nem figyeltem oda magamra. Persze hirtelen rengeteg olyan helyzettel találtam szembe magam, amit meg kellett oldani, és nem volt rá forgatókönyv, mert még sosem éltünk át ilyesmit, de mindezek az év második felében vissza is ütöttek aztán. Extrém kimerült lettem, úgyhogy cselekednem kellett.

Ahogy az előző posztomban is írtam, az év végére elhatároztam, hogy az idei évet ennek szentelem, mert különösen fontosnak tartom, hogy anyaként is odafigyeljünk önmagunkra.

Én ezt sajnos elhanyagoltam az utóbbi időben de talán még időben sikerült felismerni ezt.

Na de mi is az az öngondoskodás?

A WHO szerint* az öngondoskodás meghatározása: „Az egyének, a családok és a közösségek képessége az egészség előmozdítására, a betegségek megelőzésére, az egészség megőrzésére, valamint a betegségek és fogyatékosságok kezelésére egészségügyi szolgáltató támogatásával vagy anélkül”.

Vagyis odafigyelni magunkra, hogy jól legyünk testileg és lelkileg is.

A fizikai dolgokon túl először is tisztáznom kellett magamban, hogy mitől érezhetem jobban magam (azon a megvalósíthatatlan vágyálmon kívül, miszerint nagyon szívesen elutaznék egy hét passzív pihenésre egyedül valami tengerpartra…)?

De komolyra fordítva a szót: ha írtam volna újévi fogadalomlistát ilyenek szerepelnének rajta:

– (még) többet olvasni (és ezzel együtt csökkenteni a képernyőidőt)

– többet mozogni

– lefogyni pár kilót

– odafigyelni a határaimra (pl. eleget aludni)

– jól érezni magam csak úgy

– sokat lenni a szabadban

– (még) több időt tölteni a családommal

Ezeket a célokat határoztam tehát meg, amik köré felépítem az évet, és teszem mindezt úgy, hogy nem csak és kizárólag a családom érdekeit fogom nézni adott szituációkban, hanem azt is figyelembe veszem, hogy nekem mi a jó.

Önzőségnek tűnik?

Nem, szerintem inkább felelős és tudatos döntésnek a részemről, hogy nem egy idegroncs, hullafáradt, mindenbe beleunt anyává válok az évek során, hanem egy önmagát tisztelő és szerető anyuka maradok.

Ehhez pedig elengedhetetlen az önmagunkra való odafigyelés. Csak mi tudjuk ezt megtenni magunkért és természetesen ez a családunkra is hatással van, tehát egyben értük is tesszük.

pexels.com

*https://www.selfcarefederation.org/what-is-self-care

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a  Facebook és Instagram oldalamra, illetve a Pinteresten is megtalálsz.