
5 dolog, amit 2020-ban tanultam magamról és az életünkről
Akármennyire is tűnt rettentően nehéznek a tavalyi év, akármennyire is elszigeteltségben élünk még a mai napig is, nem tudom teljesen azt mondani, hogy nem volt hasznos megtapasztalni a 2020-as évet.
Az év búcsúztató posztomban pont arról írtam, hogy a veszteségeink ellenére pozitív dolgokat is megtapasztaltunk és megéltünk. Habár sok olyan szeretett tevékenységünkről kellett lemondani, ami a megszokott éltünk része volt, felfedeztünk olyan hobbikat és új elfoglaltságokat, amikben szintén örömünket leltük. Sokat voltunk együtt, és a tavaszi karantén után (amikor sokszor még aludni sem volt időm) sokkal tudatosabban igyekeztem szervezni a napjainkat.
Voltak hullámvölgyek, nem is kevés, de valahogy mindig találtam valami kapaszkodót. Az év vége felé elkezdtem végig gondolni ezt a rendkívüli évet és rájöttem pár dologra, amiben megváltozott a szemléletmódom. Ahogy analizálgattam magam és a megélt helyzeteket is, rádöbbentem, hogy rengeteg mindenhez másképp állok már, mint a világjárvány előtt.
Lehet, hogy furán hangzik, de bizonyos esetekben segített meglépni olyan lépéseket, amiket valószínűleg egy ilyen jellegű krízis nélkül nem léptem volna meg.
És jó sok mindent meg is tanultam magamról és a családomról. Íme ezek közül öt, amiket 2020-ban tanultam:
- Hálásnak lenni a legalapvetőbb dolgokért is
Alapvetően hálás embernek gondoltam magam, de a 2020-as év rádöbbentett, hogy még sokkal hálásabb is lehetek. Egyszerűen nem vesszük észre azokat a mindennapi, magától értetődő dolgokat, amik behálózzák az életünket, kezdve azzal, hogy fedél van a fejünk felett, van ennivaló a hűtőnkben és egészségesek vagyunk, ezenkívül még nap, mint nap számtalan dologért lehetünk hálásak. Úgyhogy, én a tavalyi évben elkezdtem hálát adni minden jóért, és ezt idén is folytatom!
- Néha le kell érni a gödör legmélyére, hogy aztán újult erővel kimászhassunk onnan
A tavalyi év elképesztő lelki hullámvasútra ültetett fel bennünket. Olyan mélységeket és magasságokat is megtapasztaltam, amik létezéséről nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd az én életemnek is a része lesz. Aggódni a szeretteinkért egy olyan helyzetben, amiben kvázi tehetetlenek vagyunk és tűrni a folyamatos bizonytalanságot nem volt egyszerű. Ma sem az, de mostanra megtanultam kezelni, és bízom benne, hogy innentől kezdve egyre feljebb jutunk. Hogy egyszer túlleszünk ezen is, ahogy mindenen is. Tanulságos volt megélni anyaként és emberként is, hogy bizonyos szituációkban szupererőm van, és semmi sem lehetetlen a számomra! Mostantól ehhez tartom magam.
- A spontaneitás remek dolog
A tavalyi évünk a spontán döntésekről szólt. Én, aki szeretek a gondosan megtervezni mindent, tavaly megtanultam, hogy számos olyan helyzet adódik, amikor spontán kell eldönteni valamit és ez valójában tök jó. Úgyhogy ez is az életünk része marad.
- Van, hogy egyszerűen csak el kell engedni bizonyos dolgokat
2020 az elengedésről is szólt. Nem csak a szokásainkat kellett elengedni, de úgy nagyjából mindent. Ez is jó tapasztalás volt, és a végén már nem is ment olyan nehezen, mint gondoltam. Egyszerűen nem lehet, és nem tudunk mindig mindent megoldani, így a legegyszerűbb, ha csak elengedjük azokat.
- Rettenetesen fontos, hogy odafigyeljek és legyen időm magamra is
Különösen a karantén ideje alatt szembesültem azzal, hogy mennyire előtérbe helyezek mindenki mást, mint önmagamat. A bezártság végére elhatároztam, hogy ezen márpedig muszáj lesz változtatnom, mert sem mentálisan, sem fizikálisan nem tesz jót nekem. Úgyhogy a tavalyi év végére elkezdtem kitalálni, hogyan fogok jobban odafigyelni önmagamra, hiszen ha én jól vagyok, akkor a családom is jól van. Az idei év egy részét ennek szentelem, megtanulok jobban odafigyelni magamra.
Erről hamarosan bővebben írok itt, a blogon is!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a Facebook és Instagram oldalamra, illetve a Pinteresten is megtalálsz.
Kép: Elina Sazonova/pexels.com

