• Család

    A szuperanya bennünk él, csak elő kell csalogatni

    Ma reggel megint nem találtam egy normális pár zoknit a legkisebbnek, ezért felemás zokniban van. Itthon úgysem látja senki. Én szintúgy. Tudom, hogy sokan most a szemüket forgatják, hogy milyen anya vagyok már, hogy még egy vacak zokni párját sem tudom egyben tartani a másikkal, akkor hogyan vagyok képes 3 (!) gyereket nevelni? Hát én erre meg azt gondolom, hogy a zokni minimum vicces dolog, elég menő, sokszor pedig elkeserítő, hogy nincs meg, de állandóan elkeverednek a mosásban, még akkor is, ha összerakom őket. Egy ötfős háztartásban előfordul az ilyesmi. Mindenkinek vannak gyenge pontjai, a zoknik az enyé(i)mbe határozottan beletartoznak. De szerencsére túlléptem már ezen a problémán, mert nem lényeges,…

    A szuperanya bennünk él, csak elő kell csalogatni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • Család

    3 dolog, amit a gyerekek mellett tanultam meg

    Mielőtt megszületik a gyermekünk általában elképzeljük, hogy milyen lesz vele az élet, hogyan fognak telni a mindennapok. Ábrándozunk arról, hogyan fogjuk majd nevelni, és miként kezeljük le a nehezebb szituációkat. És amikor már ott vagyunk a mindennapok sűrűjében vagy elfelejtjük ezeket, vagy egyáltalán nem úgy működnek ezek az eszközök, nevelési elvek, és elképzelések, mint ahogy az ábrándjainkban. Éppen ezért az anyaságot szerintem sohasem szégyen újratervezni. Sőt, vannak szituációk, amikor igenis meg kell ezt tenni. Íme pár dolog, amiket én a gyerekeim mellett újra értelmeztem, tanultam: 1. Felesleges panaszkodni. De tényleg. Egy időben szokásom volt, hogy a férjemnek beszámoltam minden bosszúságomról, ami csak ért (és kisgyerekek mellett higgyétek el, ér egy…

    3 dolog, amit a gyerekek mellett tanultam meg bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva