A környezettudatos életmód margójára

Többször is említettem már itt a blogon, hogy hogyan indultunk el a környezettudatosabb életmód felé, azonban néhány közelmúltbeli beszélgetés rádöbbentett, hogy még nem beszéltem ezen lépésekről részletesen.

Gondolok itt konkrétan arra, hogy a környezettudatosság nem ott kezdődik, hogy egyszercsak fogod magad, kihajítasz otthon minden műanyagot és egyszerhasználatos tárgyat és veszel helyettük lebomló, illetve zero waste termékeket. Szó sincs erről. Mi semmi olyat nem vettünk a meglévő használati tárgyaink helyett, amik miatt ki kellett volna dobni a teljesen jól funkcionáló meglévő dolgainkat. Ez óriási pazarlás lett volna, ezzel is növelve a szemét kupacokat.

Szerintem a környezettudatos életmód egyik alappillére, hogy nem pazarlunk. Nem veszünk felesleges dolgokat, a meglévő tárgyainkat addig használjuk, ameddig csak lehetséges.

A mi életmódváltásunk nem a lemondásokról szól, sokkal inkább a tudatos választásról, hiszen a legtöbbször van választási lehetőség. Levehetek egy újabb eldobható palackos vizet az üzletben a polcról vagy vihetem magammal a kulacsomat is. (Persze az is előfordul, hogy például egy nyaraláson helyismeret hiányában vagy nem megfelelő ivóvíz hiányában kénytelenek vagyunk vizet venni, különösen ha gyerekekkel vagyunk nyilvánvalóan adódhatnak olyan helyzetek, amikor az ő – vagy éppenséggel a mi – érdekei az elsődlegesek.) Tehát semmit sem lehet feketén-fehéren szemlélni, ugyanis vannak szituációk, amikor nincsen választási lehetőségünk, a legtöbb esetben azonban van. Minden helyzetben mérlegelni kell és érdemes tudatosan élni a mindennapokat.

Sajnos a tudatosság ellenére is rettenetesen messze vagyunk még a zero waste háztartástól. Természetesen igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, de még így is csodabogárnak számítunk az ismerőseink körében. Elfogadják, hogy például egy összejövetelen nem eldobható tányérokkal, evőeszközökkel, poharakkal terítek meg, de valójában nem értik minek vesződök vele, hiszen mennyivel egyszerűbb lenne a buli után a takarítás, ha aztán csak kidobnánk az elhasznált dolgokat. Bennem már fel sem merül ilyesmi, és ettől nem lettem jobb ember mint ők, egyszerűen csak nem szeretnék még ennél is több szemetet termelni.

Lehet, hogy 3 gyerekkel nem tudok bemenni a városba a csomagolásmentes boltba, sokszor még a a piacra sem jutok el velük, de a szupermarketbe, ahova járunk vihetem magammal a vászonszatyraimat, betehetem a kosárba azokat az idény zöldségeket, gyümölcsöket amik nincsenek előre csomagolva, és megválogathatom miket veszek le a polcokról. (Tudom, az ételérzékenyeknek a legtöbbször még ebben sincs választásuk, ők arra tudnak odafigyelni, hogy szelektíven gyűjtsék a csomagolást.)

Ugyanakkor az utóbbi időben mindezek ellenére, (és annak dacára, hogy hiába hiszem, hogy ez egy kiemelten fontos dolog az életünkben) egy idő után úgy éreztem „egyedül maradtam ezzel a harccal”. Akármerre nézek, nem látok senkit a közvetlen környezetemben, akinek még fontos lenne a környezettudatos életmód, de igazából még a távolabbi környeztemben is alig-alig akad. És ez nem csak elszomorít, de el is gondolkodtat, hogy mindez vajon hova vezet? Mert nekem lelkiismeret-furdalásom támad, amikor időnként otthon felejtem a vászonzsákom és előfordul olyan is, hogy felesleges csomagolásokat is meg kell vennem, amiket az adott pillantban nem tudok kikerülni. Vagy néha rosszul érzem magam attól, hogy veszek egy új ruhát, vagy egy könyvet, ahelyett, hogy esetleg használtan venném meg, de tudom, hogy mások még ennyire sem figyelnek oda sajnos.

Ez a szemléletmód nem szabad, hogy arról szóljon, hogy sárral dobáljuk egymást, hogyha nem sikerül valamiért minden egyes nap eszerint élni. Minden körülöttünk arra van berendezkedve, hogy minél többet minél gyorsabban fogyasszunk és ehhez minden kényelmi eszköz a rendelkezésünk is áll, amelyeknek a legnagyobb része eldobható (palack, pohár, evőeszköz, szívószál, pelenka, popsitörlő, stb.)

Nem állítom, hogy mi nem használunk / soha nem használtunk ilyesmiket, mert használtunk. Mindössze próbáljuk kiváltani ezeket a többszörhasználatos alternatívájukkal, vagy elhagyni amit csak tudunk. Lépésről lépésre.

Azt gondolom, ha egy picit tudatosabban kezdünk el élni, ha odafigyelünk a vásárlásainkra és nem veszünk felesleges dolgokat, nem termelünk felesleges szemetet és igyekszünk csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat akkor ráléptünk egy útra, amely remélhetőleg hosszú távon kifizetődő lesz. És a gyerekeink is ebbe nőnek bele, ezt a szemléletet veszik át, mert ezt látják.

Elképzelhető, hogy egyedül nem tudunk semmit sem tenni a Földért, de minél több ember kezd el tudatosabban odafigyelni a környezetére, annál nagyobb az esély.

Ha olvasnál még a témában a korábbi cikkeim közül kattints IDE.

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.