• Család

    A gyerekeim kinőtték a blogot…mi lesz most?

    Az elmúlt hónapokban kicsit megrekedtem a bloggal, ugyanis újra kellett terveznem. A blog indulása óta eltelt 5 évben a gyerekeim megnőttek. Persze még mindig gyerekek, de már más mederben folyik az életünk, mint a blog kezdetén. Egyfajta átmenetben vagyunk a kisgyermekes létből a gyerekkorba a kamaszkor felé kacsintgatva. Két kisiskolással és egy nagy ovissal merőben mások már napjaink és az én érdeklődésem is  más felé terelődött, mint amikor kicsik voltak. Így aztán természetszerűleg a blognak is változnia kell. Persze az alapértékek megmaradnak, hiszen a mai napig fontos számomra a tudatos- és fenntartható életmód. Ahogy az olvasóvá nevelés vagy a természetjárás is. De a (kis)gyerekes témák mostantól valószínűleg egyre inkább háttérbe…

  • Család,  Életmód

    Jöhet az újratervezés?

    Valahol láttam egy vicces mémet az elmúlt hónapokban, ami valahogy úgy szólt, hogyha az életünket egy GPS „irányítaná” akkor az idei évben nem mondana mást, mint, hogy: ÚJRATERVEZÉS. S bár az életünket egyértelműen nem egy GPS irányítja, sokan vagyunk úgy, hogy ÚJRATERVEZÉST kérünk az idei évre. Hiszen, mint én is megírtam valamikor az év elején, tele voltam tervekkel erre az évre vonatkozóan. Az év elején úgy igazán azt éreztem, hogy na most aztán minden flottul fog majd menni, végre eljött az én időm. Aztán jött a karantén. És az újratervezés. Amitől először tényleg megijedtem, hiszen nem volt ilyen jellegű vészforgatókönyvem, egyáltalán fel sem merült bennem, hogy (ha csak a saját…

  • Család,  Életmód

    Hullámvasúton lefelé menetben

    Krízishelyzetben mutatkozik meg igazán, hogy milyen emberek is vagyunk. Tökéletesen felszínre kerül a jellemünk, hiszen olyan körülmények között kell helytállnunk, ami az élet normális medrében nagy valószínűséggel nem fordulna elő. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz elő belőlünk, de tudom, hogy szülőként még nagyobb a felelősségünk, hogy a gyermekeinknek biztosítsuk a normálisra leginkább hasonlító életet. Az ő és a saját lelki békénk érdekében is. És egyáltalán nincs könnyű dolgunk. Hat hét bezártság után (de persze kiszámolja?) a legtöbb ismerősöm már félig megtépázott idegekkel indul neki a reggeleknek, és bevallom jelenleg én is inkább a hullámvasút alján érzem magam, mint a tetején. És hiába tudom, hogy hamarosan elindulunk felfelé a vasúttal, azért…