Tedd töltőre magad te is!
Évek óta foglalkoztat a slow living, vagyis az, hogy lelassuljunk a mindennapi életünkben, megéljük a pillanatokat, hogy ne rohanjunk állandóan, és legfőképp, hogy az élet ne rohanjon el mellettünk.
A tavalyi év nem csak a járvány miatt volt meghatározó számomra, bár úgy érzem alaposan felforgatta az addigi világunkat, számomra nagyon is szükséges lépések megtételének az elindítója volt.
2019 végén is éreztem már, hogy kezd elszaladni velem a ló és centik választanak el a kiégéstől úgy nagyjából az élet minden területén. Aztán jött a karantén és a pánik mellett megnyugvást is éreztem, habár ezt akkor még nem tudtam szavakba önteni.
Jól esett a bezárkózás még annak ellenére is, hogy nagyon nehéz volt az új szerepeimben helyt állni (a digitális oktatás, az ovisokkal való foglalkozás a karantén alatt, akkor kezdtem újra dolgozni is, szóval azt sem tudtam merre van az előre). Aztán következett egy viszonylag szabadabb nyár, ami sok élményt adott és jött a rettegéssel teli ősz, hogy hogyan lesz az iskola, óvoda, megbetegszünk-e, aggódás a szeretteinkért.
Sokáig csak sodródtam az árral, tudtam, hogy valami változás szükségeltetik, csak nem tudtam mi.
Aztán elérkezett 2021, nagyon vártuk, de nem jött az áttörés, helyette viszont megérkezett a 3. hullám, ami egy két hetes covid ferzősen túl felnyitotta a szemem is, hogy itt az idő, mielőtt teljesen hagyom magam a járvány által fizikailag is és mentálisan is leteríteni.
Amikor kikerültünk a karanténból kaptam egy teljes napot egyedül a gyerekek és a férjem nélkül.
Szombat déltől vasárnap kora délutánig teljesen egyedül voltam és végre hallottam a gondolataim, úgy és addig aludtam, ahogy nekem volt kényelmes, tévét néztem, olvastam és igaz, hogy a takarítást és rendrakást is beiktattam a napomba, sőt, még dolgoztam is vasárnap délelőtt, de közben rájöttem, hogy ez a nagyjából 28 óra annyira sokat segített, hogy mindenre is volt időm.
Szó szerint töltőre kerültem akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Elengedtem mindent és csak arra figyeltem, hogy nekem mi és hogyan jó.
És szerintem ez a kulcsa mindennek.
Tudom, hogy nagyon sokan nem ilyen szerencsések, nekem sem volt erre lehetőségem már nagyon-nagyon rég, de arra gondoltam, hogy mostantól időnként nagyon szeretnék beiktatni egy-egy ilyen napot, mert anyaként szinte soha nem vagyok egyedül. Pedig minden anyának hatalmas szüksége lenne arra, hogy töltőre kerüljön, hogy úgy töltsön el egy teljes napot, ahogy neki a legjobb.
És ez az egy nap rávilágított arra is, hogy mostantól be kell építenem a töltekezést a mindennapokba is, akár 5 percre, akár fél órára, de meg kell tanulnom, hogyan tegyem meg ezt a gyerekek mellett is.
Vannak olyan dolgok, amiket a gyerekek mellett is meg lehet valósítani, más dolgokhoz a párunk vagy a nagyszülők segítségére is szükség lehet, de mindenkinek az az érdeke, hogy anya jól legyen, mert akkor mindenki jól van.
Mivel mindenki más-más megküzdési stratégiát alkalmaz a jelenlegi járvány alatt, nekem úgy tűnik, a befelé fordulás működik a legjobban, ezzel is próbálom kizárni azt a rengeteg információt, ami árad felém nap, mint nap, már csak a munkámból kifolyólag is.
Úgyhogy azt javaslom minden anyukának, hogy valahogy szakítsatok időt a töltekezésre, akármilyen nehéz is kivitelezni, megéri, higgyétek el. Keressétek meg mi az az akár 5 perces tevékenység is, ami segít egy kicsit kiszakadni a mindennapi teendőkből és csak magatokra tudtok figyelni ez idő alatt.
És persze ez a másik oldalra, az apákra is vonatkozik. Nekik is szükségük van a töltésre, és az nem egyenlő az elment dolgozni a munkahelyére idővel.
Mindannyiunk jólléte érdekében fel kell ismernünk ennek a fontosságát, mert a szülői feladatok mellett most extrán nehéz élethelyzetben vagyunk, amit valahogy „túl kell élnünk”.
És ahogy pár hete is írtam már az öngondoskodásról, (olvasd el ITT ) ez továbbra is fennáll az esetemben, hogy idén sokkal jobban szeretnék odafigyelni magamra, mert azt tapasztalom, hogy hónapról hónapra szembesülök vele, hogy be kell húznom a kéziféket, le kell lassítanom, és semmi mást nem csinálni, csak töltekezni és megélni a pillanatokat.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a Facebook és Instagram oldalamra, illetve a Pinteresten is megtalálsz.
