Ezért ne hanyagold el az anyai énidőt!
Hogyan jut idő három gyerek mellett saját magamra? Nagyjából sehogy. Illetve ez így már nem pontos. Nagyon sokáig volt így, de egy tavaly nyári észhez térítő komoly idegkimerültség után szépen lassan rá kellett döbbennem, hogy hiába folyik szinte a csapból is ez, a valóságban nagyon nehéz kivitelezni, hogy anyaként odafigyeljünk magunkra úgy igazán.
Hiszen csak még befejezünk valamit (és ide képzeljetek el bármit, amit mi anyaként mindig kifogásnak felhozunk, biztos vagyok benne, hogy ti is sok mindent tudnátok ideírni), és mindig szabotáljuk a saját pihenésünkre szánt időt és lehetőséget.
Én is ezt csináltam nagyon sokáig, és azt hittem, hogy ez csak egy átmeneti állapot, amíg kicsik a gyerekek, vagy amíg ez lesz, vagy az lesz…. De valójában ez minden életszakaszban lehet probléma és csak görgetjük az éveket magunk előtt és annyira kimerülünk, hogy ha tényleg nem figyelünk kellően, nem csak kiégünk a szülőségben, de akár nagyobb problémák is felléphetnek.
Én nem kapcsoltam időben, vagy talán épp az utolsó utáni pillanatban sikerült rádöbbennem, hogy nem zsigerelhetem ki tovább magam a családom érdekében, mert pont nekik ártok ezzel a legjobban. Hiszen kinek van szüksége egy örökösen fáradt, kialvatlan és emiatt morcos és nem túl kedves, sőt inkább kedvetlen anyukára?
Én a gyerekeimnek nem ilyen anyát képzeltem el, és tudtam, hogy én sem vagyok ilyen egyébként, csak sok mindent nem vettem figyelembe és nem figyeltem oda magamra kellően. Ezek nem csak egészségügyi problémákhoz vezettek (erről talán majd máskor, most még nem állok készen ennek elmesélésére) hanem mentális kimerültséghez is.
Úgyhogy tenni kellett valamit és én pedig elkezdtem végre magamat választani. Elkezdtem odafigyelni arra, hogy mit szeretnék. Pár nap szünetre mentem teljesen egyedül. Magamat figyeltem és magamra figyeltem. Elkezdtem meghallgatni a belső hangomat és elkezdtem elhallgattatni a kívülről jövő „zajt”.
Leépítettem egy csomó kapcsolatot és csak azokat az embereket tartottam meg magam mellett, akik tényleg a legnehezebb pillanatokban is ott álltak és csendben vagy épp hangosan támogattak és szurkoltak nekem.
Van egy csodálatos terapeutám is, akivel hosszú, rögös önismereti úton járok és aki pont úgy terelget, ahogyan épp szükségem van rá vagy amennyit épp elbírok.
Az anyaság sosem egy magától értetődő, csinálom a dolgom ősanyaként és minden jó lesz dolog. Nem is olyan, amit csípőből kirázunk, mert sajnos az élet olyan helyzetek elé állít sokszor, amire egyáltalán nem számítunk, mégis azt gondolom, hogy mindenkinek meg van a saját útja, akármilyen nehéz is. De fel kell tudni ismerni azt is, amikor már nem mennek ugyanúgy a dolgok és bármilyen félelmetes is sosincs késő változtatni, vagy éppen segítséget kérni.
„Nem önzőség magadat választani bizonyos helyzetekben, ha ettől jobb anyukája lehetsz a gyerekeidnek.”
És hogy visszakanyarodjak a címhez és ahhoz, hogy miért és hogyan kell időt teremteni a saját magunk szükségleteire is: azt tudom mondani, hogy rengeteg tudatossággal, elengedéssel és megengedéssel működhet csak ez a dolog.
Én is tudom, milyen nagyon nehéz megengedni magunknak, hogy kiszakadjunk a családi mókuskerékből és elmenjünk (akár napokra is) a gyerekek nélkül valahova. Akár az apukájuk, akár nagyszülők vagy netán bébiszitter vigyáz rájuk addig, de pár órára minden héten el kell menni, hogy csak magadra figyelj és kikapcsolódj, sportolj, vagy a hobbidnak szenteld az időd.
Az én egyik ilyen énidős dolgom az utóbbi időben a futás lett. Heti 2-3x eljárok nagyjából egy 1/2- vagy 1 órára és nincs emiatt bűntudatom. A gyerekek is látják, hogy sokkal jobb állapotban érkezek haza, és nem csak az idegállapotomon látszik mindez, hanem, hogy törődök a testemmel, az egészségemmel. És nem tudom kihagyni azt sem az érveim közül, hogy az utóbbi időszak egyik legnagyobb pozitív visszajelzése az volt, hogy az UltraBalatonon történő versenyzés után mennyire elképedve néztek rám a gyerekeim, hogy mennyire jó volt, hogy drukkoltak és büszkék voltak, hogy az anyukájuk ilyeneket csinál.
Szerintem sok változást hozhat a gyerekeinkkel való kapcsolatunkba, ha ők is látják, hogy vannak dolgok, amik anyának is fontosak és ezekért kiáll és csinálja őket. Ettől a pár órától amit külön töltötök semmi bajuk nem lesz, neked viszont életmentő lehet!
Szóval azzal, hogy most elmeséltem a nagyon hosszú és fontos utazásom zanzásított változatát, csak arra szerettem volna felhívni a figyelmeteket, hogy mennyire fontos (még ha elcsépeltnek hangzik is) az anyai énidő, mert a család, a gyerekek tényleg akkor vannak jól, ha anya is jól van!
Ha olvasnál még a témában, ITT találsz korábbi írásokat.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a Facebook és Instagram oldalamra, illetve kreatív ötletekkel pedig a Pinteresten is megtalálsz.
