Hogy állunk most a környezettudatossággal?
Most ismét a kezdődő Műanyagmentes Július kapcsán jutottam el odáig, hogy az elmúlt időszak után újra átgondoljam, hogyan is „térjünk vissza ” a tudatosabb életmódra.
Az utóbbi másfél év ugyanis teljesen új kihívások elé állított minket, amit sokszor nem tudtunk kiküszöbölni. A tavalyi karantén alatt nagyon megváltoztak a vásárlási szokásaink, nem is én jártam vásárolni, egy időben rendeltünk is. Ezután úgy éreztem kezdjük elveszíteni az addig jól kiépített rendszerünket. Ez az idei évben valamennyire kezdett visszatérni, de az „oly rettegett műanyag zacskók” időnként sajnos kezdtek visszatérni – például a pékáruk esetében. És ez nagyon bántott, de az egészséget tartottuk a legfontosabbnak.
Aztán ahogy idén már el-el jártam vásárolni rájöttem, hogy újra vissza kell építenem a textil zsákokat a vásárlási menetrendbe.
Ami csak egy régi-új rutin, és mivel a bevásárláshoz amúgy is viszünk bevásárlószatyrokat, semeddig nem tart bekészíteni azokat is.
Szerencsére azért jó pár dolgot sikerült megtartanunk: kulacsban viszünk vizet magunkkal, újraszalvétába csomagoljuk az élelmiszereket, bevásárláskor ahol lehet csomagolás mentesen próbáljuk megvenni a dolgokat, rengeteg mindent újrahasznosítunk, a tisztítószerek terén is igyekszem környezetbarát verziót használni és olyan is van amit én készítek el otthon, fémszívószálaink vannak és jöttek új szokásaink is. Én most például a komposztálással próbálkozom – egyelőre kezdetlegesen, de az idei célom ezt megvalósítani.
És ami igazán boldogsággal tölt el, hogy a gyerekeim is elsajátítják a maguk szintjén ezt a folyamatot. Mindig megkérdezik mit hova kell dobni a szemetesbe, és nemrég az óvodai hulladék szelektálási napon a kisfiam brillirozott, az óvónők külön megdicsérték. Ez volt az a pont, ahol a hatalmas büszkeség mellett tudtam, hogy jó úton járunk.
Úgyhogy nem is lehetne jobb alkalom visszatérni és újra jobban odafigyelni a tudatosabb vásárlásainkra, mint a Műanyagmentes Július idején. Most úgy érzem újabb lendületet kaptam és elszántnak érzem magam. Arra már rájöttem, hogy soha nem lesz zero waste háztartásunk, (ezt jelenleg elképzelhetetlennek tartom a gyerekek mellett, bármennyire is szeretném), akkor egy kicsit kiengedtem és felszabadultabban kezdtem a dolgokhoz állni. Úgy érzem megtesszük a tőlünk telhetőt és készek vagyunk újabb lépcsőfokokra lépni és újabb dolgokat kipróbálni, elsajátítani e téren.
Nektek mi okoz nehézséget ezen a téren? Mi az, amiről nehezen tudtok lemondani, vagy nehezen tudtok beépíteni az életetekbe?
Olvasd el a korábban írt bejegyzéseket is ebben a témában:
Így változott meg az életünk, amióta környezettudatosabban élünk
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a Facebook és Instagram oldalamra, illetve a Pinteresten is megtalálsz
