Így készültem fel a második a karanténra
Napok óta sejteni lehetett, hogy mivel a harmadik hullám durván beindult, nem lesz más megoldás, mint bezárni ismét. Nem ért felkészületlenül, mégis amikor ma olvastam a híreket, azért egy pillanatra ugyanúgy elöntött a pánik, mint tavaly márciusban.
Pedig most készültem is rá lélekben, és még poénkodtunk is a hét elején ismerősökkel, hogy hamarosan elmegyünk együtt kirándulni, megbeszéljük majd, hogy mikor. A karantén után, vagy akár a karanténban. Persze, nem gondoltuk ezt komolyan, hiszen tudjuk mindannyian, hogy mekkora terhet rak a mindennapokra a karantén összezártsága.
Közel egy éve élünk a koronavírus árnyékában, és mint ahogy tavaly a karantén alatt már írtam erről, azóta is egy hullámvasút az életünk.
Ám az elmúlt héten valahogy elkapott a lejtmenet. A WHO közleménye szerint ebben az évben még nagyon is az életünk része marad a vírus. Közben pedig jön a tavasz, a nyár is belátható közelségbe került és őszintén reméltem, hogy mostanra azért jobb lesz már a helyzet.
Amikor a pszichológus ismerősöm is azt mondja, hogy fogalma sincs honnan lehetne még erőt meríteni (nyilván ez magán és nem szakmai vélemény) akkor kicsit elszomorodom.
Itt a tavasz, közeledik a nyár, menni kéne, de egészségesnek is maradni.
Rengeteg kérdés kavarog most bennem, és biztos vagyok benne, hogy bennetek is.
- Honnan merítsek most erőt?
- Hogyan motiváljam a gyerekeimet, hogy kitartsanak?
- Hogyan óvjam meg a családom még egy évig (vagy ki tudja meddig?)
- Mivel motiváljam saját magam és a családom?
- Ha újra kinyit (talán) áprilisban az iskola és óvoda, biztonságos lesz bevinni a gyerekeket?
- Ha beteg leszek (és a férjem is) akkor mit csinálunk a gyerekekkel? Ki vigyáz rájuk?
És sorolhatnám még tovább is, mindenkinek élethelyzettől függően hasonló kérdései vannak még.
És amikor azt írtam fentebb, hogy készültem arra, hogy esetleg újra bezárunk, akkor nem vicceltem, egy-két hete úgy éreztem, hogy újra eljön majd ez a pillanat (és valójában az őszi-téli időszakban is fel voltam készülve rá – már amennyire lehet egy ilyenre készülni).
Már a múlt héten kicsit többet vásároltam pár alapvető élelmiszerből, megvettem a húsvéti csokikat, és rendeltem kifestőket, foglalkoztatókat. Úgy voltam vele, hogy ha nem lesz rá szükség, ezek akkor is kellhetnek, elfogynak, de mégis jön a lezárás, akkor legalább nem hagyok semmit az utolsó pillanatra.
Ezenkívül próbálok nagyon pozitívan tekinteni az elkövetkező hetekre. Hiszen a tavalyi három hónapos bezártságot is túléltük, sőt, bizonyos szempontból életünk egyik legmeghatározóbb közös élménye lett. Most remélhetőleg áprilisban újra visszatérhetünk az iskolába, óvodába, vagyis a most megszokott menetrendhez.
Addig is kialakítunk ismét egy napirendet, amit mindannyian fogunk tudni tartani, és bízom benne, hogy csak úgy, mint tavaly, idén is sokat megyünk majd ki a szabadba.
Nem fogom hagyni, hogy beárnyékolja a tavaszt a rettegés, és habár fogalmam sincs, honnan fogok erőt meríteni, hogy rendben tartsam az ismét fejreállt életünket, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog!
Nektek is kitartást és sok erőt kívánok!
Ha szívesen olvasnál még hogyan telt a tavalyi karantén nálunk, akkor ezeket ajánlom a figyelmedbe:
Így telnek a napjaink 3 gyerekkel itthon a koronavírus idején
13 ötlet benti időtöltéshez
Milyen az ideális napirend a karantén idején?
Hullámvasúton lefelé menetben
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a Facebook és Instagram oldalamra, valamint a Pinteresten is megtalálsz.
