Így telik nálunk a képernyőmentes nyár
Ahogy egyre nőnek a gyerekek, úgy lesz egyre nehezebb képernyőmentessé tenni a mindennapokat. Két kisiskolással és egy óvodással a nyár különösen kihívásokkal teli nálunk ezen a téren.
Tudom, hogy a mai gyerekeknek már számos szempontból élete részévé vált a digitalizáció, mégis azt gondolom, hogy az egészséges egyensúlyt megtalálni ezen a téren kiemelten fontos.
Ám akármennyire is próbálom tudatosan képernyőmentessé tenni az egész nyarat, tisztában vagyok vele, hogy ez a mai világban már nem lehetséges teljesen.
Az azonban igen, hogy meghatározott keretek között használják a különböző digitális eszközöket. Mesét is nézhetnek, de azt is csak meghatározott ideig.
Szülőként azt gondolom, hogy nem ez az egyszerűbb út. Nekem is jól esne időnként pár óra, amikor kikapcsolhatok, és ehhez a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha hagynám őket szabadon a képernyők előtt ülni. Mégsem teszem, mert azt is gondolom, hogy hamarosan úgyis eljön az a pillanat, amikor már saját telefonjuk lesz és nehezebb lesz befolyásolni ezt.
A határok kijelölése
Mivel nyár van, nincsenek (vagy csak nagyon minimális szinten) kötelezettségeik, ezért megengedem, hogy akár hétköznap is megnézzenek valamilyen mesét vagy filmet, és napi fél órát játszhatnak is. Nálunk ugyanis iskolaidőben általában az a szabály, hogy csak hétvégén vagy hétköznapokon meghatározott ideig nézünk tévét/mesét.
Néha persze nehéz ezt betartani, hogy valóban csak ennyi legyen, de mindig igyekszem elmagyarázni nekik, hogy miért ragaszkodom ehhez. Egyébként én is kifejezetten élvezem, amikor telefonmentes napokat tudok tartani, erről korábban írtam is ITT
Mit csinálunk akkor kütyüzés és mesenézés helyett?
Három különböző korú és érdeklődésű gyereknek néha nem is egyszerű olyan programot kitalálni, ami megfelel mindenkinek, mégis igyekszem minden napra olyan dolgokat szervezni, amit mindenki élvez.
Kütyüzés helyett gyakran előveszünk egy könyvet, vagy színezőt/feladatos munkafüzetet. Előfordul, hogy rajzolunk, vagy kézműveskedünk, elmegyünk a játszótérre, vagy strandra.
Szoktunk gyermek előadásokra, koncertekre és moziba is járni. Kirándulni is szeretünk és nagyon szorgalmazom a szabad játékot is. Mivel tudom, hogy szinte egész évben feszített tempót követelnek meg tőlük az iskolában, edzésen, a házi feladatokkal, ezért ilyenkor inkább azt mondom, hogy csináljanak azt, amit csak szeretnének, sőt az se baj, ha nem csinálnak úgy igazán semmit. Természetesen közösen is játszunk, kártyázunk vagy társasjátékozunk, de nem bánom, ha maguk döntik el mivel töltik az idejüket.
Nem mondom, hogy ez tökéletesen sikerül minden nap. Előfordul nálunk is, hogy belecsúszunk hosszabb képernyős időtartamokba, de minden nap törekszem a fentiek betartására és legfőképp arra, hogy mind a gyerekek, mind én úgy érezzük, hogy ez az egyensúly, amit felállítottunk működőképes.
Habár épp az elmúlt héten szembesítettek vele, hogy sokkal szigorúbb vagyok más szülőkhöz képest, remélem hosszú távon beigazolódik, hogy szeretném még kicsit visszatartani a gyerekeimet a képernyőktől.
Ti mit gondoltok erről?
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy látogass el további tartalmakért a Facebook és Instagram oldalamra, illetve a Pinteresten is megtalálsz.
