• Életmód

    Túlélni az életet – önismeret, vagy amit akartok

    Az utóbbi időben kevesebb lett itt a blogon a személyesebb hangvételű poszt. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy próbáltam túlélni az életet. Az elmúlt évek sok nehézséget gördítettek elém, amik szépen lassan kártyavárként döntötték fel az életem. Ahogyan az előző bejegyzésben is írtam, sok megpróbáltatással kellett megküzdenem, amik odáig vezettek, hogy egy életszakaszt le kellett zárnom az életemben. Rengeteg sírás, fájdalom, konfliktus, kompromisszum és önismeret kellett ehhez, mégis úgy érzem megérte. 2023. határozottan az újrakezdés éve lett így számomra. Nagyon sok mindent el tudtam engedni, sok mindent egyelőre még nem, de azt gondolom a szükséges lépéseket megtettem. Sokat mentem szembe széllel, sok embernek búcsút intettem az életemben, sok támogatást…

  • Család

    3 dolog, amit a gyerekek mellett tanultam meg

    Mielőtt megszületik a gyermekünk általában elképzeljük, hogy milyen lesz vele az élet, hogyan fognak telni a mindennapok. Ábrándozunk arról, hogyan fogjuk majd nevelni, és miként kezeljük le a nehezebb szituációkat. És amikor már ott vagyunk a mindennapok sűrűjében vagy elfelejtjük ezeket, vagy egyáltalán nem úgy működnek ezek az eszközök, nevelési elvek, és elképzelések, mint ahogy az ábrándjainkban. Éppen ezért az anyaságot szerintem sohasem szégyen újratervezni. Sőt, vannak szituációk, amikor igenis meg kell ezt tenni. Íme pár dolog, amiket én a gyerekeim mellett újra értelmeztem, tanultam: 1. Felesleges panaszkodni. De tényleg. Egy időben szokásom volt, hogy a férjemnek beszámoltam minden bosszúságomról, ami csak ért (és kisgyerekek mellett higgyétek el, ér egy…

  • Család

    Amikor rádöbbensz, hogy „nem kívánatos lettél” mert (sok) gyereked van

    Mindenkinek eljön a pillanat az életében, amikor rá kell jönnie, hogy nem a legmegfelelőbb emberek vannak a környezetében, s ilyenkor el kell engedni ezt az illetőt. Ez néha rettenetes érzés, néha kevésbé fáj. Természetesen velem is számtalanszor előfordult, hogy egy-egy barátnőm, vagy kisebb baráti társaság kikopott az életemből, mert egyszerűen másfele sodort minket az élet, és annyira a magunk mindenféle dolgával voltunk elfoglalva, hogy egyszerűen nem kerestük egymást. Vannak olyan baráti kapcsolatok is, amelyek jó ismerősökké szelídültek az évek során, néha egymásra írunk pár sort, érdeklődünk, hogy megy a másik sora, de ennél többet egyikünk sem tesz. De ennek a fordítottja is előfordult velem mostanában, hogy pont egy ilyen ismerőssé…

  • Család

    Az egyik szemem sír….és a másik is.

    Túl vagyunk az első óvodai (beszoktatós) héten. Számot lehet vetni, hogy anya, a gyerkőc vagy esetleg az óvó nénik bírták-e nehezebben a beszoktatás hetét? Mi így éltük meg, és ezeket tapasztaltuk:   Elöljáróban annyit, hogy ezek  kizárólag a mi tapasztalataink egy nehezebben beilleszkedő kisgyerekkel, rugalmas és mérhetetlenül kedves óvó nénikkel. Továbbá, mivel itthon vagyok a legkisebbel, ezért „van időnk” arra, hogy a maga kis tempójában eljusson addig, hogy stabilan ott marad, és még jól is érzi magát. Másoknál ez nyilván másképp működik! Legyünk lazák! Fontos az, hogy ne ragaszkodjunk semmihez, amit korábban elterveztünk, hogy majd hogyan fog menni a beszoktatás. De tényleg semmihez. Hiszen mindegyik gyerek, minden család egy külön…