-
Miért van az anyáknak lelkiismeret-furdalása?
Nektek szokott lelkiismeret-furdalásotok lenni anyaként valami miatt? Esetleg ismertek anyákat, akiknek van? Például mert kevesebb időt tudtok együtt tölteni, mint amennyire szükség lenne? Vagy erélyesebben szóltok rá a gyerekre valamiért, és szinte azonnal megbánjátok? Tovább is sorolhatnám itt az ehhez hasonló eseteket, hiszen velem is számtalanszor megesik ilyesmi, éppen ezért körbekérdeztem az ismerőseim körében, hogy ők mit gondolnak erről. Mert az tapasztaltam, hogy szinte kivétel nélkül minden anyának van valamiért lelkiismeret-furdalása. Sokszor annyira meghatározza már a mindennapjainkat, hogy fel sem tűnik, és úgy érzem valahogy sulykolják is az anyukákba, hogy csak akkor csináljuk jól a dolgokat, ha egy bizonyos szemléletmód szerint történik mindez. Pedig minden ember más, és ezáltal más…
-
Miért jó, hogy 3 gyerekünk van?
A legáltalánosabb kérdés, amikor az emberek megtudják, hogy három gyermekünk van (vagy olyan ismerősöktől akikkel ritkábban szoktam találkozni) az, hogy: „Uh, és hogy bírod?” – és néznek rám néha sajnálkozva, néha úgy mintha valami csodabogár lennék, néha pedig el sem tudom dönteni, hogyan. Én pedig nem tudom, hogy mit is kellene erre válaszolnom. Azt, hogy rettenetes fáradt vagyok? Vagy hogy nem bírom sehogy sem, csak csinálom, mert kell. Vagy azt, hogy nézz ránk, jól bírom/bírjuk!? Minden oké velünk? – Mert valahol mindegyik igaz, de ennyire semmi sem fehér vagy fekete. Ráadásul sokan háromnál több gyermeket is nevelnek, nem tudom akkor tőlük miket kérdezhetnek? Mert én rengetegszer megkapom ezt a kérdést,…
Ezeket is érdemes megnézni
Az időspirál
Január a megújulás hónapja?
Egy jó házasság nem csak a szerencsén múlik
-
Miket rejt egy anyuka táska?
Bizonyos időközönként kipakolom a táskámat, hogy kiszortírozzam az ott felgyülemlett felesleges dolgokat. Egyik ilyen alkalommal elég sok oda nem illő tárgy került elő, és akkor elgondolkoztam, hogy vajon csak én cipelek ennyi felesleges holmit magammal nap, mint nap? Tudom, hogy a kisgyermekes anyukák sokszor találnak érdekes dolgokat a táskájukban, hiszen a gyerekek sok „kincset” belerejtenek, vagy megkérnek, hogy őrizzük a huszonhatodik apró kavicsot, mi pedig beledobjuk a táskánkba. Ugyanígy egy-egy kisautó, baba, figura stb., is bele-belekerül, a kiömlött ropi, perec és társairól nem is beszélve. Úgyhogy megkérdeztem pár anyuka társamat, hogy nekik mi lapul a táskájukban, és megkértem őket, hogy pakolják ki, mondják el, és fényképezzék le. Volt köztük egy,…
-
3 dolog, amit a gyerekek mellett tanultam meg
Mielőtt megszületik a gyermekünk általában elképzeljük, hogy milyen lesz vele az élet, hogyan fognak telni a mindennapok. Ábrándozunk arról, hogyan fogjuk majd nevelni, és miként kezeljük le a nehezebb szituációkat. És amikor már ott vagyunk a mindennapok sűrűjében vagy elfelejtjük ezeket, vagy egyáltalán nem úgy működnek ezek az eszközök, nevelési elvek, és elképzelések, mint ahogy az ábrándjainkban. Éppen ezért az anyaságot szerintem sohasem szégyen újratervezni. Sőt, vannak szituációk, amikor igenis meg kell ezt tenni. Íme pár dolog, amiket én a gyerekeim mellett újra értelmeztem, tanultam: 1. Felesleges panaszkodni. De tényleg. Egy időben szokásom volt, hogy a férjemnek beszámoltam minden bosszúságomról, ami csak ért (és kisgyerekek mellett higgyétek el, ér egy…
-
És te mit csinálsz egész nap otthon?
Minden évben április első keddje a Láthatatlan munka napja. Azé a munkáé, ami akkor látszik csak igazán, ha nem csináljuk meg. Vagyis a legtöbb esetben az otthon végzett munkát hívjuk láthatatlan munkának, amit nap, mint nap elvégzünk, és a legtöbbször mindenki természetesnek veszi, hogy készen van, viszont ha valamiért elmarad, az rögtön megjegyzéseket szül. És hogy miért jutott mindez most az eszembe? Elmesélem saját tapasztalat alapján. Pár héttel ezelőtt találkoztam néhány nagyon régi ismerősömmel, osztálytársakkal, iskolatársakkal, stb. egy eseményen. Nagyjából mindenkinek az volt az első kérdése a másikhoz, hogy hogy van, és mit csinál. És amikor engem kérdeztek, akkor igazából én sem értem miért, de azt volt az első reakcióm,…
Ezeket is érdemes megnézni
Nem vagyunk önzők, mert egy gyermek mellett döntöttünk
Így zajlik nálunk idén a karácsony
Egy nagycsalád titkai
-
Ma vajon mit főzzek? – Menütervezés nagycsaládra
Nők generációit érinti a kérdés nap mint, nap, hogy vajon mit főzzenek aznap, másnap!? És muszáj mindig főzni? És hogyan tervezzük meg, hogy mit készítsünk? Egy kicsit körbejártam ezt a kérdést, mert néha bizony kifogyok az ötletekből. Nekünk mindig voltak olyan szakaszok az életünkben, amikor rendszeresen főztem, és voltak amikor másképpen oldottuk meg a napi ebédet. Ezek azok az időszakok voltak amikor mondjuk nagyon picik voltak a gyerekek, és egyszerűen nem volt időm még főzni amellett, hogy ellátom őket. Ilyenkor a legtöbbször valamilyen ételfutár szolgáltatást vettem igénybe, mert egyrészt ez volt a legkedvezőbb árú, másrészt minden reggel pontosan megérkezett az ennivaló. Kényelmes volt na. Persze sokszor már unalmassá vált, ilyenkor…
-
Amikor rádöbbensz, hogy „nem kívánatos lettél” mert (sok) gyereked van
Mindenkinek eljön a pillanat az életében, amikor rá kell jönnie, hogy nem a legmegfelelőbb emberek vannak a környezetében, s ilyenkor el kell engedni ezt az illetőt. Ez néha rettenetes érzés, néha kevésbé fáj. Természetesen velem is számtalanszor előfordult, hogy egy-egy barátnőm, vagy kisebb baráti társaság kikopott az életemből, mert egyszerűen másfele sodort minket az élet, és annyira a magunk mindenféle dolgával voltunk elfoglalva, hogy egyszerűen nem kerestük egymást. Vannak olyan baráti kapcsolatok is, amelyek jó ismerősökké szelídültek az évek során, néha egymásra írunk pár sort, érdeklődünk, hogy megy a másik sora, de ennél többet egyikünk sem tesz. De ennek a fordítottja is előfordult velem mostanában, hogy pont egy ilyen ismerőssé…
